Diana Landry: Nem ​bújhatsz el

Könyvadatok:

Kiadó: Publio

Oldalszám: 196 oldal

Téma: bonyolult...romantikus (fogjuk rá)

Sorozat: Nem bújhatsz el 1.rész 

Kiadás éve: 2015

E-book: Publioboox

Fülszöveg:
Durva kacaj, fájdalmas kiáltás. Kate Hollander, a sikátorba lépve olyasmit lát, ami örökre megváltoztatja az életét. Ő az egyetlen szemtanúja egy rendőr kivégzésének és ezzel a detroiti alvilág első számú célpontjává válik. Alex Cambell feladata, hogy elrejtse a lányt Antonio Velásquez szeme elől. Kate bizalmatlansága, és titokzatossága felkelti Alex érdeklődését. Vajon a csábítás és a szenvedély képes ledönteni az évek alatt felhúzott falakat? Az alvilág, vagy Alex Campbell jelenti az igazi fenyegetést? Kate, vajon képes lesz elengedni a múltat, vagy feláldozza a saját boldogságát?

Miért pont ez?:
A Publioboxról még nagyon nagyon régen (lehet még az előző évben) ingyen le lehetett tölteni a könyvet. Én meg idén extrán támogatom a magyar szerzőket meg mindent szeretek, ami akciós esetleg grátisz (a teleshoppos cuccokra is rá vagyok kattanva), és még jó is. Szóval ezért. 

Véleményem:

Nem érzem azt, hogy ez a regény túlságosan is sokat hozott volna. Nem tett hozzá az életemhez semmit. El sem vett igazán, hiszen a buszmegállókban és tömegközlekedési eszközökön olvastam, ahol azért jól esik az embernek, ha kikapcsolódhat. 

Mondanám, hogy meglepődtem, de nem szoktam hazudni. 
Egyszerűen olyan logikusan kikövethető története van a sztorinak, hogy van olyan jelenet, amit már a bekövetkezte előtt úgy kb. 100 oldallal meg tudtam volna jósolni. De valamilyen szinten egyáltalán nem zavart az a 100 oldal, amit végig kellett szenvednem érte. Egyszerűen csak sodródtam az árral, vártam a végét a sztorinak. 

Különösen aggasztott,
hogy a szereplők többsége nagyon egyszerű, átlátható és nincs bennük semmi amiért megragadnák a figyelmünket. Nem különlegesen szórakoztatók, érdekesek vagy veszélyesek. Jó, az író nyilván próbálta azzá tenni őket, ezt értékelem. 

A cselekmény tartalmaz egy kis spirituszt, de több elemet is felvéltem fedezni más történetekből. Egyszerűen tudtam mit kezdeni az elvarratlan szálakkal. Csak lógtak a levegőben. Úgy vagyok vele: úgyis minden olyan szipi-szupi, mézes madzag, hogy ezt már nem lehet fokozni. 

A legeslegvégén azért van egy jelenet, ami kicsit kétséget ébresztett bennem. 

Plusz:

Ezek után, akinek van kedve szívesen beleolvashat a könyv elejébe. Egyébként szerintem ez még ütősnek sikerült.
A másik kedvenc részem az erotikusan túlfűtött konyhai jelenet, de azt majd máskor elmesélem. 

Összegzés: