2016. december 25., vasárnap

Agatha Christie #11

"2016-ban elhatároztam, hogy minden hónapban legalább egy AC könyvet kiolvasok. Októberben A harmadik lány-t olvastam, de csak most jutottam el addig, hogy értékelést írjak róla.

Könyvadatok:
Kiadó: Európa
Oldalszám: 368 oldal
Téma: krimi
Sorozat: -
Kiadás éve: 2009

Fülszöveg:
Ebben ​​a regényében a krimi nagyasszonya neki igencsak szokatlan terepre téved: a hatvanas évek Londonjába, hippik és művészek közé. Híres nyomozója, Hercule Poirot és regényíró hasonmása, Ariadné Olivér is meglehetősen idegenül mozognak ebben a környezetben. Mert például mi vagy ki a harmadik lány? Erre Mrs. Olivér tudja a választ: „Harmadik lányt keresünk kényelmes második emeleti lakásba, saját szoba, központi fűtés, Earl's Court” – olvassa fel a hirdetést. Ilyen „harmadik lány” jelenik meg Poirot reggelije közben, hogy a segítségét kérje, mert lehetséges, hogy gyilkosságot követett el. De Norma Restarick nem fejti ki részletesebben, mire gondol, hanem elrohan, hiszen a kis belga „túl öreg, senki sem mondta, hogy ilyen öreg”. Poirot-t tehát a hiúsága is nyomozásra sarkallja. De ha még az sem biztos, hogy gyilkosság történt, akkor honnan kezdjen neki? 


Véleményem:
Ha valaki megkérdezné tőlem, hogy miért vártam ennyire sokat a könyv értékeléssel, hát egy épkézláb érvem sem lenne. Egyszerűen csak így alakult. Pedig emlékszem, hogy számomra mekkora nagy felüdülés volt a sok nyomasztó könyv után végre egy normális, kicsit a többi regény közül kilógót olvasni. 

A bevezetése igen hosszadalmas, de megéri végigrágódni magunkat rajta. Itt többnyire arról van szó, hogy megpróbáljuk befogadni a rengeteg új szereplő nevét, címét, rangját. Ráadásul kapunk egy rejtélyt, amin rengeteget lehet rágódni. 


Nekem többször félre kellett tennem ezt a könyvet. Volt, hogy túl sok volt. Elmentem kicsit kutyát sétáltatni, ittam egy bögre kávét, újra leültem és ott folytattam, ahol abbahagytam. Mindeközben ezerrel pörgött az agyam.

Hosszú idő után ez volt az első krimi, aminek nem találtam ki a "csattanóját". Ez a tény megmagyarázhatatlanul jól esett. Csak akkor kezdtem el kapiskálni a lényeget, amikor az utolsó pár oldalra értünk. Én azt mondom: Ez kellett nekem! 


Az alaptörténet zseniális. Ha ez lett volna az első regényem Agathatól le lenne esve az állam. Mindig meg tud lepni. Ráadásul számomra nagyon is kedves helyekre és időbe kalauzolt el minket.
Az első rejtélyünk pedig a következő: Történt -e bűncselekmény? Gyanúsítottunk már van, de gyilkosságunk nincs. Mi a következő teendő?


Be kell valamit vallanom: új nyomozónőnk, Ariadné Olivér kicsit idegesített. Azonban cseppet sem annyira, mint Poirot. Ebben a történetben valahogy nem tudtam megérteni, nem került hozzám közel a karaktere. Eddig istenítettem a belga nyomozót, de most valahogy eltűnt a varázsa

Ennek ellenére szerintem egy kiváló regény. 4 rózsát adok neki, de ez csak a pillanatnyi szeszély miatt van.
Tudjátok: Agatha-nak mindig saját magával kell megküzdenie. Ha másokhoz hasonlítanám, akkor az összes könyve több, mint 5 rózsát kapna tőlem. :) 

Értékelés:


TÖBBI ÉRTÉKELÉS:
december:
november:
Gyilkosság Mezopotámiában

október:
A harmadik lány

szeptember:
augusztus:


július:



április:

június:

május: 

február:

január: 


    2016. december 24., szombat

    Jane Austen: Értelem és érzelem

    Könyvadatok:
    Kiadó: Ulpius-ház
    Oldalszám: 428 oldal
    Téma: klasszikus, romantikus
    Sorozat: -
    Eredeti kiadás éve: 1811
    Megrendelhető: Bookline
    Fülszöveg:
    A ​romantikus történet középpontjában a két Dashwood nővér, Elinor és Marianne áll, a regény címe kettejük ellentétes természetére utal. Az értelmet Elinor testesíti meg, tetteit a józan ész és a megfontolás irányítja, mindent logikusan végiggondol, mielőtt határoz vagy cselekszik. Vele szemben áll húga, ő gyakorta esik a romantikus szerelem és szenvedély túlzásaiba, érzelmi válságaitól és csalódásaitól pedig mélyen és látványosan szenved. Austen a két lány sorsát és szerelmük alakulását mutatja be az 1800-as évek Angliájában. Mindketten a boldog házasságot és az igaz szerelmet keresik – de vajon megtalálják-e?


    Miért pont ez?:
    Rajta van a 2016-os Várólista csökkentéses listámon. Plusz már régóta szerettem volna Austentól mást is olvasni. A Büszkeség és balítélet az egyik kedvencem regényem, reméltem, hogy az Értelem és érzelem is ugyanolyan jó lesz. 

    Véleményem:
    Jane Austen engem mindig el tud varázsolni. Nagyon szeretem az írásmódját, a karaktereit és azt a finom iróniát, amit belecsempész a történeteibe. Mindent eltúloz egy kicsit, ez pedig humorossá teszi az egyes jeleneteket. 

    Igazából nagyon gyorsan végeztem ezzel a könyvvel. Megszakítással, de jóformán egy huzamban olvastam ki azt a pár száz oldalt, ami a két Dashwood nővér férjkeresési történetéről szól. 

    Mind a két lány helyébe bele tudtam magamat élni. Elinor az, aki mindig erős és saját érzelmeit háttérbe szorítva mindenkin segít. Míg Marianne-t az érzelmek irányítják. Ha szeret valakit azt teljes szívéből szereti, ha bántja valami, akkor belebetegszik. Kettejük párosa elképesztő. 

    Mellettük több szereplő is feltűnik, akiket szintén lehet szeretni vagy épp gyűlölni. Számomra a jellemábrázolás volt a legérdekesebb. Emellett jókat derültem azon ahogyan az írónő kifigurázott egy-egy személyiségtípust. 


    Ez sokkal több, mint egy romantikus regény. Tulajdonképpen romantika alig van benne, legalábbis a mai modern értelemben véve. Inkább a saját társadalmának mutat tükröt. Egyben bevezetve minket ebbe a különös, cselszövésekkel teli világba. 

    Nekem nagyon tetszett az egész hangulata. Annak ellenére, hogy a cselekményét pár mondatban össze tudnám foglalni, mindig volt mire rácsodálkoznom. Mindenkinek csak ajánlani tudom! Rengeteget lehet tanulni belőle! 

    A végét kicsit gyorsnak éreztem, olvastam volna még. :D Jane Austen olyan nekem mit a drog: soha sem elég belőle. Bár még mindig a Büszkeség és balítélet tőle a kedvencem. 

    Értékelés: