Elizabeth Gilbert önéletrajzi regénye spirituális utazásra hívja olvasóit, vele együtt tanulhatjuk meg, mit jelent megismerni, megszeretni, és ha kell, elengedni az embereket. Elizabeth harmincas, sikeres nő – volt. Gazdag férj, álomház, fényes karrier. Egyik pillanatról a másikra az élete mégis romokban hevert, látszólag ok nélkül. Egy szörnyű válás és az azt követő depresszió után, megmérgezett kapcsolatokkal a háta mögött nekivágott a nagyvilágnak, hogy végre rájöjjön, ki is ő, és mit akar az élettől. Zarándoklata Itáliába, Indiába és Indonéziába vezet, ahol olasz dzsigolók, indiai guruk, indonéz gyógyítók között bizonyítja, hogy mind a boldog pillanatokat keressük, akármelyik szegletében élünk is e világnak. Őszinte, humoros és mély érzelmű könyve mindannyiunknak szól, akik ébredtünk már úgy, hogy „ettől a naptól kezdve változtatok az életemen”. Egy nő, aki nem akart többé megfelelni. Egy nő, aki elengedte a jelenét, és megtalálta a boldogságát. Egy nő, akiben magunkra ismerhetünk.
Vélemény:
Úgy gondoltam, hogy mivel 3 különböző részből áll az egész történet, ezért az értékelést is három felé szedem. Természetesen mindegyik részben voltam olyan momentumok, amiket nagyon szerettem és voltak olyanok is, amik kevésbé nőttek a szívemhez. Azonban egy dolgot nem árt leszögezni, mielőtt belevágnánk: A könyvből készült filmet nem láttam. Az első 10 percig juthattam el benne anno, de az a pár pillanat nagyon is megragadott. Most, hogy ezt leszögeztük, akkor kezdjünk is bele:
Ízek - Olaszország
A történet elején kis ízelítőt kapunk abból, hogy Liz miért és hogyan menekült el az USA-ból, hogy körbeutazza a világot. Férjétől elválva szinte minden vagyonát elvesztette, azonban a utazásról szóló története regényét egy kiadó előre megfizette. Így tudja finanszírozni a drága utat, amely alatt ismét önmagára talál.
A könyvben szereplő főhős szörnyen depressziós, gyógyszerek szed és szegény pici lelkét azonnal össze lehet roppantani (mellesleg itt megjegyzem, hogy ez a filmen nem nagyon jött át), Egyáltalán nem határozott, csak keresi önmagát. Na szóval, elindul Olaszországba, hogy felfedezzen két olyan dolgot, ami segít neki a gondjai leküzdésében: az olasz konyha és a nyelv.
A három rész közül ez volt az, ami igazán belopta magát a szívembe. Imádom Olaszországot, az olasz embereket, az olasz nyelvet, az olasz kaját és természetesen rengeteg várost is :) Luca Spagettit és a többieket én is nagyon megkedveltem. Liz jól tette, hogy ezt az úticélt választotta ;)
A kedvenc részem: a szülinap, amit hálaadásos-amerikai módon rendeztek meg.
Imák - India
India már kevésbé tetszett :(
Számomra eléggé unalmas volt a nagy része, de rengeteg okosságot is olvashattam. A vallási témák sohasem álltak közel hozzám, de megértettem Liz gondolkozását.
Igazából nagyon sokat nem tudok erről a 36 fejezetről írni, nem nőtt senki sem a szívemhez a kevés szereplő közül, megértettem a célzást, de nem tudok hozzászólni a témához.
Igazából a kedvenc részem az volt, amikor a csajszit (egyébként utálom ezt a megnevezést, annyira idegesítő) áthelyezték és padlósúrolóból "idegenvezető" lett. Irónikus, hogy pont az esett előtt tett némasági fogadalmat, amit így természetesen nem tudott megtartani. Ezen jót derültem :)
Na, itt már van miről beszélni :) Először azt hittem, hogy főszereplőnk egész végig csak kufircolni fog, de természetesen nem lett igazam. Jó, az utolsó heteit tényleg a szerelmével töltötte (aki egyébként brazil), de ettől függetlenül rengeteg dolog történt vele Bali szigetén.
Először is találkozott végre a jövendőmondóval, akinek a "tanácsára" a világkörüli útra vállalkozott. Megismerkedik még egy gyógyítóval, aki időközben a barátja is lesz. Ám kiderül, hogy a nő anyagi problémákkal küszködik: három lányával együtt kilakoltatás szélén állnak. A jó barátnő ezt nem hagyja annyiban, elhatározza, hogy segít nekik: születésnapjára minden egyes amerikai barátjától azt kéri, hogy pénz összeggel segítse a családot. Így is lesz, azonban amikor végre összegyűlik a pénz és a költözés szélén állnak, a családfő meggondolja magát. Mindenféle dolgot eszel ki, hogy minél több pénzt lehúzzon a jótevőiről. Azonban Liz a talpára áll, és mielőtt elhagyná a szigetet, a barátnőnek sikerül telket találnia, majd házat építeni is.
Ezek után és közben ismerkedik meg a szerelmével, Felipével. És innentől kezdve nem nagyon törődik mással.
Számomra érdekes volt, hogy az indonéziak hogyan nevezik el a gyerekeiket. Magyarul így hangozhat: első, második, harmadik, negyedik. Aztán az is furcsa volt, hogy a könyv állítása szerint minden egyes turistát kihasználnak a balinézek.
Kedvenc részem: Amikor Liz először elmegy az öregemberhez és az szegény először nem ismeri meg, de amikor eszébe jut, akkor valami hasonlót mond: "Maga utoljára lenni szomorú ember. Most boldog"
Összegzés:
Cselekmény: 7/10 - Nincs túl sok, főleg a Indiai részeknél.
Szereplők: 4,5/5 - Mindegyik valamilyen módon belopta magát a szívembe a főszereplőt kivéve
Borító: 4/5 - Nem mondom, hogy jól néz ki, de figyelemfelkeltő és aki látta a filmet, az biztosan rá fog ismerni Julia Robertsről.
