Amikor Jeanette tizenhat évesen elmegy otthonról, mert szerelmes lesz egy másik lányba, örökbe fogadó anyja, Mrs. Winterson csak annyit kérdez tőle: „Miért lennél boldog, ha lehetsz normális?” Winterson azonban nem mond le a boldogságról, hanem keresi egy életen át – erről szól ez a mulatságos, szellemes, hol dühödt indulattal, hol lelkesedéssel megírt történet, amely nem más, mint az igazság, a világszerte népszerű Jeanette Winterson életének története.
Ebből a figyelmes olvasó máris kiszűri, hogy ez egy életrajzi mű. Hát igen, ezeknek bizony megvan a sajátos hangulatuk,,, de ugorjunk.
Amiért ezt a könyvet választottam: Furcsa, de egy idézet vett rá, hogy elolvassam:
"Minden könyv palack, benne üzenettel. Csak ki kell nyitni."
Véleményem:
A történet elején nem tudtam, hogy ez egy életmű, mert egyszerűen buta voltam: nem olvastam el a fülszöveget, és nem is néztem utána a könyvnek. Ez hiba volt. De ennek köszönhetően teljesen más szemszögből tudtam megvizsgálni a könyvet. Nem voltak előítéleteim, nem olvastam még az írónőtől és így tovább...
"Amit az író nem ír meg, ugyanannyit elárul róla, mint amit megír."
Darabos volt. Ide-oda csapongó és néha nem tudtam eldönteni, hogy mit hova kell elhelyeznem a történetben. Az egészből ki volt hagyja 25 év (lehet, hogy rosszul emlékszem, de jelentős idő nem szerepelt benne). Igaz, ez direkt volt és az olvasót is figyelmeztette a változásra az írónő, de éppen ezért volt ennyire furcsa.
"Azt hittem, a szeretet veszteség.
Miért a veszteséggel mérhet ő a szeretet?"
Megrendítő. Jeanette Winterson hathetes volt, amikor az Accringtonban élő Winterson házaspár örökbe fogadta. A nevelőanyja bigott vallásos volt, ezért verte, kizárta a lányát a házból és mindenhova vallásos idézeteket tett. Csakhogy a főszereplőnk rájön, hogy Ő inkább a lányokhoz vonzódik, ezzel kivívja az anyja teljes mértékű ellenszenvét.
Én öngyilkos lettem volna ilyen körülmények között, ebben biztos vagyok. Ezért tisztelem Jeanette-t, nem fogom azt mondani, hogy az anyja maga volt az ördög, mert ezt a privilégiumot fenntartom neki.
Bár a végén szó esik az eredeti anya megtalálásáról is, a könyv mégis önmagunk kereséséről szól.
Összegzés:
Nem bántam meg, hogy elolvastam. Mégis azt kell mondjam, hogy túl hamar talált rám ez a könyv, Pár év múlva bizonyára sokkal jobban tudtam volna értékelni.
Én öngyilkos lettem volna ilyen körülmények között, ebben biztos vagyok. Ezért tisztelem Jeanette-t, nem fogom azt mondani, hogy az anyja maga volt az ördög, mert ezt a privilégiumot fenntartom neki.
"Mi, örökbe fogadott gyerekek kitaláljuk magunkat, mert ki kell; életünk legelején hiány, űr, kérdőjel van"
Összegzés:
Nem bántam meg, hogy elolvastam. Mégis azt kell mondjam, hogy túl hamar talált rám ez a könyv, Pár év múlva bizonyára sokkal jobban tudtam volna értékelni.
