Brandon Mull: Vadnak született

Fülszöveg:

Te vadnak születtél?

Négy gyermek, akiket hatalmas távolság választ el, mind átesnek ugyanazon szertartáson, melyet zöld köpenyes idegenek felügyelnek. Négy fényvillanásból négy vadállat jelenik meg, és a gyerekek, valamint a világ sorsa egy csapásra megváltozik.

Lépjetek be Erdász világába, ahol tizenegy évesen minden gyerek megtudja, hogy azon kevesek közé tartozik-e, akinek szellemállata van. Ez az ember és állat közti ritka kapcsolat mindkét felet különös erővel ruházza fel.

Közben távoli, elfeledett földeken sötét erő támad, és megkezdte a világ feldúlását. Erdász sorsa a négy ifjú vállán nyugszik, de vajon sikerrel járnak-e?

Vélemény:

Bár a történetet alapvetően kisgyerekeknek szánták, de én remekül szórakoztam az olvasása közben. Kicsit visszacsöppentem abba az időbe amikor még a Narnia világa volt számomra a legelképesztőbb, amit valaha olvastam. Brandon Mulll könyve utazó formájába került a kezembe, amit ezúttal is szeretnék megköszönni Dórinak!

Az első benyomásom az alaptörténetről az volt, hogy nagyon hasonlít Philip Pullman Éjszaki fény-ére. Valamilyen szinten igazam lett, hiszen a gyerekek és az állataik között szoros kapcsolat alakult ki, de összességében az egész történetet egy csata előzményeként lehet értelmezni, ami más cseppet sem igaz az előbb említett könyvben.

Izgalmas és fordulatos volt. Csupa olyan dolog, amit az ember alapból elvárna egy regénytől, de nagyon sokszor nem kapja meg. Nem mondom, hogy nem lehetett sok dolgot előre látni, de ez a kis történet hihetetlen módon olvastatja magát. Belekezdtem és egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy vége az egésznek. Kész, ennyi volt, a 238 oldalát majdnem egyhuzamban olvastam el.

A történet emellett fantasztikus helyeken játszódik, amikre érdemes odafigyelni.

Nagyon érdekel, hogy hogyan fognak az események folytatódni, hiszen az első részben még csak egy kis ízelítőt kaptunk a hősökből  és az egész világból. Azonban kicsit ódzkodom  is tőle, mert a sorozat többi részét más-más emberek írták, ami nem meglepő, ha azt vesszük, hogy manapság mennyire elterjedt ez az egy író-egy könyv/egy részlet felosztás. 

Mindenesetre a következő történetet Maggie Stiefvarter írta, akitől ugyan nem olvastam még semmit, de rengetegszer találkoztam a nevével. Idén Tőle a Shiver-Borzongás van betervezve a Várólista csökkentés -2016 keretében, remélem hamarosan sort tudok rá keríteni :)

Szereplők:

Itt csak a legfontosabb 4 emberkét és azok állatait gyűjtöttem össze. A történet folyamán lehet találkozni még más állatokkal is, de a fő poént nem akartam lelőni, így szerintem a legfontosabb szereplő kimaradt.
Az állatokról összességében annyit kell tudni, hogy a gyerekek hívásaira jelentek meg, de a történelem során fontos szerepet kaptak a gonosz elleni küzdelemben. Mindegyiküknek volt egy totemállatuk, amit az életük árán is megvédtek. Az előző nagy harcban ezeket a totemeket az ellenség elégette, így vált a négy harcosból Elesett, akik titokzatos módon visszatérnek a könyvbéli jelenbe.Conor és Briggan: 

Conor átlagos gyerek, akit az apja szolgálatba adta a szomszédjának, hogy törleszteni tudja az adósságát. Amikor megjelenik Brigan nagyon meg van szeppenve, de később elkezdenek együtt gyakorolni, szórakozni és egymás mellett élni.
Kettejük párosa tetszett a legjobban. Főleg azért, mert bár mind a ketten eléggé egyszerűek mégis nekik sikerül a legjobban egymásra hangolódniuk. 

Rollan és Essix: 

Ahhoz képest, hogy Rollan az utcán nőtt fel nem mindig láttam megvillanni azt a "tehetségét", amit Ő annyira hangoztatott. Essix-szel nem nagyon tudtam mit kezdeni, igazából kicsit feleslegesnek éreztem a jelenlétét néhol, ahogyan a gazdájának is. Viszont sokkal jobban hasonlítottak egymásra, mint ahogyan azt gondolnák. Mind a ketten távolságtartóak és szkeptikusak voltak.  

Meilin és Dzsí: 

Bevallom, hozzám a nagy panda állt a legközelebb. Nem olyan haszontalan, mint ahogyan azt megidézője gondolná. A lustaság ugyan nagy hátránya, de ha tenni akar valamit, akkor annak érdekében mindent elkövet. Meilin-t kicsit sajnáltam, hogy nem tudja meglátni a társa adta lehetőségeket és teljesen hidegen fordul Dzsí felé. A kis csajt eléggé elkényeztetett és buta libának tartom, bár a harctudása előtt fejet kell hajtanom. 

Abeke és Uraza: 

Azért hagytam legutoljára Abake-t, mert egyszerűen nem tudtam zöld ágra vergődni a karakterével. Alapjában véve én teljesen máshogy képzeltem el, mint ahogy a borítón ábrázolva van.  Sokkal eszesebbnek gondoltam azok után, hogy a családi hátterét és magát a személyiségét is megismerhettem egy fejezeten belül. Ő Urazát kapta, aki a negyedik az elesettek sorában. Rendkívül ügyes és hasznos képességekkel rendelkezik, amik segítik a lányt az előrehaladásban
A nagy fordulat pedig az Ő esetében várható volt, bár szerintem ez a rész kicsit elnagyolva és egyáltalán nem úgy lett megírva, ahogyan méltó lett volna. 

((A képről annyit, hogy ez a kedvenc fotóm ezért tettem be ide :D)) 

A legjobban azt sajnáltam, hogy a karakterfejlődés nem kapott nagy szerepet, de betudtam annak, hogy ez a könyv a karakterek bemutatásával foglalkozott, a többit a következő részekre és írókra bízta. 

Idegesítő és fusztráló volt, hogy rengeteg nevet vágnak már a legelején az arcunkba. Ennél fogva eléggé belekavarodtam a dolgokba és külön karaktertérképet kellett vezetnem olvasás közben, de a közepére nagyjából mindenkit be tudtam azonosítani.

Összegzés:

Cselekmény: 8/10
Szereplők: 3,5/5
Borító: 4/5

Read More

GasztroKedd #3

"A GASZTROKEDD egy kéthetente megjelenő rovat, amelyben gasztroregényekről írok véleményt."

Joanne Harris: Csokoládécipő

Fülszöveg:

Ugye emlékeznek még Johnny Depp rosszfiús mosolyára és Juliette Binoche kacér boszorkányára? Öt év telt el a Csokoládé óta, amelyben egy „jó boszorkányt” hatéves lányával együtt egy előítéletekkel teli kis faluba fújt be a szél, hogy megnyissák a hírhedt csokoládéboltot, sokak örömére, és a helybeli pap bosszúságára.

Sok minden megváltozott. Vianne-nak született egy másik lánya, Rosette. Anouk elkezdte a középiskolát, és hármasban egy chocolaterie fölött laknak Párizsban, a Montmartre-on. Látszatra minden rendben: Vianne végre nyugalmat talált, a szél – egy időre – megszűnt fújni. De mindez nagy áldozatokkal járt; Vianne felhagyott a varázslással, nem készít csokoládét, lemondott élete nagy szerelméről, és férjhez készül menni az unalmas háziurához, aki anyagi biztonságot ígér. Anouk közben magányos kamasszá ért, aki gyűlöli Párizst, és kétségbeesetten vágyódik a régi melegség után.

Vélemény:

A történet 3 szemszögből játszódik: Vianne, Anouk és Zoize (a csokoládébolt új munkatársa) ír nekünk az érzéseiről és arról, hogyhogyan élték meg az eseményeket. A baj az, hogy nincs külön jelezve, hogy melyik részt ki írja, ezért a fejezetek elején kell egy fél oldal mire rájövünk és belerázódunk újból és újból a történetbe.
A cselekmény nagyon egyszerű, de a gonosz és a jó közötti határok itt is elmosódnak, mint az előző részben. A bonyodalom több rétegű, akárcsak egy csokoládé. A fő konfliktus Zoize és a család között van, de megjelennek mellékszálak is, amik keresztül-kasul behálózzák a történetet.  

"Csukott szemmel is elő tudtam volna állítani. Mendiant-t még egy gyerek is el tud készíteni, és Anouk gyakran segített is Lansquenet-ben: kiválogatta a legnagyobb mazsolákat, a legédesebb áfonyákat (egy nagy adagot mindig félretett magának), és gonddal megválasztott mintába elrendezte őket az olvadt, sötét vagy világos csokoládékorongokon."

A történet karácsony tájékán játszódik, ami a remény és a reménykedés időszaka.  Ennek azért van nagyobb szerepe, mert a Csokoládé óta Vianne teljesen felhagyott a mágiával, teljesen hétköznapi életet kezdett el élni. A csokoládéboltjából pedig hiányzik a pezsgés és az öröm. A gyerekeitől elvárja, hogy ők is normálisan viselkedjenek és egy unalmas férfihoz, Thierry-hez készül hozzámenni.
A reményt pedig Zoize majd később Roux felbukkanása jelenti. Az előző életet lehel a boltba és feltámasztja Vianne régi szenvedélyét a csokoládé és a mágia iránt, míg a második egy teljesen másfajta dologban érdekelt, de a poént nem akarom lelőni.

"...van forró csokoládé, keksz, torta, puszedli, és persze felhangzik a keserű bonbon, a kávélikőr a csokoládéba mártott eper, a diós csók, a sárgabarackos kehely szirénéneke..."

Zoize azonban nem önként és bérmentve cselekszik, fontos küldetése van: el akarja lopni Vianne életét. Ennél fogva rengeteg dolgot meg kell tudnia a nőről.  Tetszett, hogy mind a kettőjük előéletéből rengeteg dolgot megtudtunk. Voltak benne aranyos és rémisztő mesék is, amik párhuzamban álltak a könyvbéli illetve múltbéli történésekkel is. 

"A második fogás édes foie gras, vékony pirítósra szeletelve birsalmával és fügével. A foie gras szétolvad a szájban, olyan puha, mint a trüffelpraliné, és egy pohár jéghideg Sauternel-nel tökéletes."

Tetszett, hogy nem csak édességekről olvashattam, hanem egy kicsit a francia konyhához is sikerült közelebb kerülnöm a könyv által.  Ráadásul maga az író is hű volt önmagához, egész végig komoly kérdéseket feszeget, nem csak a mágiáról, az életről, de a családról is sokféle nézőpontból ír. 

Kezdetnek ott van Vianne, akit a szülőanyjától elloptak, így került egy boszorkányhoz, aki azt hangoztatta, hogy a "Az ember maga választja meg a családját". Furcsa mesékkel tömte tele az akkor még kislány fejét, amik burkoltan, de megtanították élni. 

Aztán itt van Anouk is, aki hasonló elvek között nevelkedett, de kevés élettapasztalattal rendelkezik, hogy felfogja a mesék valódi jelentőségét. 

Végül Zozienak is megtudjuk a titkát és az okot, ami olyanná tette amilyen. 

"És Vianne kihozza a tizenhárom desszertet..."

A családias vacsora és a könyv megkoronázásaként igazi desszert különlegességet kap az olvasó. 

Azt azonban el kell ismernünk, hogy a pörgős rész ellenére az egész könyv eléggé laposra sikeredett az első könyvhöz képest. Nem mondom, hogy nem volt jó, de nem tudta megugrani ugyanazt a szintet. Míg az első kötet csak sejtet, addig ez a könyv nyíltan kezeli a mágia és a varázslat fogalmát, nincsenek benne kétértelmű mondatok, amik gondolkodásra sarkalnának. A vége és a "csavar" kiszámítható, hiszen minden szépen le van írva és vezetve már az első oldaltól kezdve. 

Egyébként a külföldi címek sokkal jobbak és beszédesebbek is, a Csokoládécipőt kicsit erőltetettnek tartom.  

Összegzés:

Cselekmény: 8/10

Borító: 4/5 - összességében a magyar borítóval vagyok a legjobban kibékülve

Szereplők: 5/5 

További képek:

Kövesd Orsolya Foods | konyvkoktel.blogspot.hu nevű tábláját a Pinteresten.

Read More

Book or E-book?

Nagyon sokan írtak már a témában, de úgy éreztem, nekem is muszáj szavakba öntenem a véleményemet a digitális illetve papír alakú könyvekről. 

Olvasási szokásaim:

Őszintén megvallom nem nagyon szoktam válogatós lenni könyvek terén. Amit sikerül beszereznem azt rendszerint el is olvasom. Nagyon sokáig féltem könyvtárba járni, így utazókönyvből is jó pár megfordult nálam. Azonban egy idő után rájöttem, hogy létezik egy olyan világ, ahol a történeteket nem papírra nyomtatják és nem kell a beszerzésükön annyit fáradni. Elég egy gombnyomás és kész is van, pillanatok alatt feltöltötted a virtuális könyvespolcodat úgy, hogy nem kellett még felkelned sem a kanapéról. Így duzzadt egyik percről a másikra hatalmasra az elolvasandó könyvek listája és így váltam igazi könyvmollyá. 

Miért jobb az e?:

- Sokan imádják lapozgatni és szagolgatni az új könyveket. Szerintük remek könyvillata van, ami sokkal élvezetesebbé teszi az olvasást. 

Azt nem tagadom, hogy tényleg létezik ilyen illat, de nekem inkább kellemetlen mint kellemes. Ennyi év alatt még mindig nem tudtam megszokni a frissen nyomtatott papírt. Ezért számomra ilyen szempontból kényelmesebb az E-book. 

- Vannak olyan kiadók, akik egyszerűen figyelmem kívül hagyják, hogy milyen élményeket NEM akar szerezni az olvasó.

Nem hiszem, hogy bárki jó néven veszi, ha az első olvasás után szétesik a könyv. Az esetek nagy részében ez természetesen az olvasó hibája, aki nem figyel eléggé oda és összegyűri vagy túlságosan kihajtja a lapokat. DE KÖNYÖRGÖM! Mit csináljak, ha egyszerűen az Istenért sem akarnak együtt maradni a lapok és külön utakra kelnek?  Tartsam őket vitrinben? Nem. Akkor már jobb a digitális változat. 

- Könnyű kezelni.

A rendszeres olvasók tudhatják, hogy egy 500 vagy egy 1000 oldalas könyvet nem könnyű egész végig a kezünkben tartani. Főleg ha mindenfélét szeretsz olvasás közben csinálni és nincs asztal, ahova letehetnéd a könyvet (egyébként is, manapság már csak akkor tesszük le a könyvet az asztalra, ha ideiglenesen félbehagyjuk). Ráadásul a kezünk is kiszárad, ha nem kezeljük rendszeresen.

E-book viszont könnyű, befér a legtöbb táskába, nem foglal helyett, nem kell félni, hogy meggyűrődnek a lapjai. 

Ha ügyesek vagyunk akkor könnyű könyvjelzőzni egy mondatot. Emellett könnyű visszalapozni, van kereső is benne, ha egy szó gyakoriságát akarjuk megtudni vagy csak valamit elfelejtettünk.

- Bármit bármilyen nyelven olvashatsz. 

Bár nekem csak magyar és angol nyelvű könyveim vannak, de könnyen be tudnák akár német, olasz vagy akár kínai költeményeket szerezni bármilyen témában és mindent egy gombnyomással.

Nagy előnye, hogy lehet betűtípust, betűméretet és sorköz nagyságot is változtatni rajta, ha nagyon nehezen szokik hozzá a szemed a szöveghez. Én sokszor vagyok úgy, hogy nem tetszik egy könyv tagolása és emiatt nem olyan gyorsan rázódok bele az olvasásba. 

Miért olvasunk mégis igazi könyveket?:

- A könyvélmény egy olyan dolog, amit nem lehet egy kattintással megvásárolni.

Kiskorunk óra belénk ivódott, hogy a történeteket csakis könyvekből olvassák fel nekünk. Anyukáink és apukáink nem az e-book olvasón mutogatták a gyerekrajzokkal átszőtt színes képeket éjszakánként nekünk. Az óvónők sem digitális kütyükről olvasta a mondókát. Minden dolog amit ismerünk az a könyvekben van lejegyezve. Bár ma már igen sok diák használja az internetes tankönyveket, de a legtöbben leülnek az íróasztaluk mögé és a papír alakúban emelik ki a részleteket és ugyanebből tanulják meg az anyagot. 

- A különböző kiadásokért, borítókért és azért, hogy jól mutassanak az otthoni könyvespolcon.

Azért azt be kell vallanunk, hogy a Harry Potter minden új kiadása kecsegtet valami újjal, valami szebbel és jobbal, ami évek után is meg tud minket lepni. 

Azt pedig nem is kell mondanom, hogy milyen rosszul néz ki az, ha egy polcon egy sorozat két kötete is fentvan, de a többi hiányzik. 

- A fájdalmat elfelejtjük és a kezünkre is használunk kenőcsöt.

E-bookot hosszútávon a kezünkben tartani majdnem ugyanolyan megerőltető, mintha egy könyvet fognánk ugyanannyi ideig. 

- Mert így tömegközlekedésen sem félünk előkapni a hétszáz tonnás példányt. 

Mióta ellopták a telefonomat, azóta rettegek, hogy hasonló történik az olvasómmal is, így azt rendszerint otthon hagyom, hagy pihenjen a szekrényben, míg haza nem érek. Viszont így ha nem akarok magányosan üldögélni a villamoson rendszerint magammal viszem a könyveket, bármennyire is nehéz lesz így tőlük az amúgy sem könnyű iskolatáskám. Azonban nem sok ember fejében fordulna meg, hogy ellopjon egy 1000 oldalas könyvet, pláne úgy, hogy ő maga nem is olvas. 

- Színezni is lehet. 

Nem tudtam megállni, hogy ne írjak a mostanában egyre népszerűbbé vált felnőtt színezőkről. Ugyanis pár okos kitalálta, hogy ültessük át az egészet digitális térbe és külön applikációk és játékok készültek annak reményében, hogy az emberek meg fogják őket vásárolni. Én kipróbáltam mind a két változatot és azt kell mondjam nálam 100%-osan a papír könyv győzött. Sokkal személyesebb, megtudod mutogatni a barátaidnak és nem néz ki úgy, mintha egy 3 éves gyerek is meg tudta volna csinálni. 

Valójában az olvasott könyveim fele E-book-os, a többit pedig különböző kategóriákba lehetne sorolni aszerint, hogy honnan és hogyan szereztem be őket. Mind a kettőt szeretem és nem tudnák választani közöttük. 

Ennyi lett volna az én kis listám :) Ha nektek is volt már tapasztalatotok E-könyvvel és szeretnétek megosztani a véleményeteket, szívesen várom őket a bejegyzés alján. 

Read More

Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő

Fülszöveg:

TUDJÁTOK, HOGY ABBY ABERNATHY VÁRATLANUL MRS. MADDOX LETT. DE MI HÚZÓDIK MEG A NAGY ESEMÉNY HÁTTERÉBEN? Miért kérte meg Abby Travis kezét? Milyen titkokat osztott meg egymással Abby és Travis a szertartás előtt? Hol töltötték a nászéjszakájukat? Ki tudott még az eseményről… és miért nem árulta el senkinek? Abby és Travis szökése körül mindent a legnagyobb titok övezett… egészen mostanáig. A Gyönyörű sorscsapás és a Veszedelmes sorscsapás rajongói minden kérdésükre választ kapnak az esküvő (és a nászéjszaka!) viharos történetében, és mint a nagyszerű történetek esetében, erre is érdemes volt várni!

Vélemény:

Már korábban írtam, hogy a sorozat befejező részére kezdtem megkedvelni a karaktereket és megbékéltem magával a sztorival is. 

„Azt hiszem a gyönyörű sorscsapásból gyönyörű esküvő lett.” 

Számomra így volt teljes az egész. Láthattam Abby szemszögéből a dolgokat, majd Travis gondolatait is megismerhettem és végül kaptam egy befejezést. egy ráadást, ami a kettejük érzéseit tartalmazza. 

Nagyon sokat nem tudok írni, hiszen ez egy alig 150 oldalas kis novella volt, ami habos,babos ugyan, de ugyanakkor vicces és szeretnivaló is egyben. Szinte egy huzamban el lehet olvasni, mert pörgős, könnyed és nem tartalmaz olyan dolgokat, aminél komolyan meg kellene állnunk gondolkodni. 

Amit mégis néhol zavarónak éreztem az az volt, hogy a vége felé feltűnik egy rakat ember, akiknek a nevét eddig vagy sehol sem láttam vagy csak 1 mondat erejéig említik meg őket az írónő. Ebből néhol komoly problémáim akadtak, csak kapkodtam a fejemet, hogy ez most ki? hogy néz ki? hogyan képzeljem el?
Sajnos ezekre a kérdésre nem nagyon kaptam választ (egy mondatban le is lett mindegyik szereplő rendezve), pedig az Ő történetüket is nem ártott volna részletezni egy kicsit, de tudom, hogy ez csak egy novella...

Nem is várok többet, egyenlőre untig elég a még előttem álló Gyönyörű tévedés, ami Trenton szemszögéből játszódik (tudjátok Ő Travis tesója, akire már nagyon kíváncsi vagyok).  

Összegzés:

Hát nem sokkal szebb?

Cselekmény: 8/10
Borító: 5/5
Szereplők: 4/5

A sorozat többi része:

JAMIE McGUIRE: GYÖNYÖRŰ SORSCSAPÁS

JAMIE McGUIRE: VESZEDELMES SORSCSAPÁS

JAMIE McGUIRE: GYÖNYÖRŰ ESKÜVŐ

Read More

Darren Shan: Démonmester (Démonvilág 1.)

Köszönet az utazókönyvért Kittinek! 

Fülszöveg:

Darren Shan, a rendkívül népszerű Vámpír könyvek szerzője új sorozatában a Démonvilág borzalmait ecseteli nagy átéléssel. Az első kötet tizenhárom éves főhősének arra a kérdésre kell megtalálnia a választ: mi a jobb – farkasemberré válni, vagy szembeszállni a nagy hatalmú démonmesterrel.

Kitérő:

Mielőtt elmondanám a véleményemet a könyvről tisztáznunk kell dolgot: Darren Shan nem tartozik a kedvenc íróim közé. Egyedül a Rémségek Cirkuszát olvastam Tőle, de az nem igazán nyerte el a tetszésemet. Valamint évekkel ezelőtt egyik könyvét megkaptam pdf-ben, ennek is nekivágtam, de a 30. oldalnál nálam betelt a pohár, becsuktam az egészet és hagytam a fenébe. A címét nem jegyeztem meg, csak annyit tudtam, hogy nem akarom sohasem végig olvasni.

Vélemény:

Ironikus, hogy az előbb említett történet talált rám 3 év múltán is egy utazókönyv formájában. Azonban most nem hátráltam meg tőle! Az emlékezetemben szinte tisztán és nagyon élesen élt az első pár fejezet, így ezeket a részeket ugyan elolvastam, de enélkül is szinte kívülről visszamondtam volna a szöveget. Nos, ezzel magamat is jócskán megleptem :D Nem hittem volna, hogy egy számomra eredetileg nagyon is utált történet hogy maradhatott meg az emlékezetemben ennyire pontosan. 

Akkor beszéljünk is egy kicsit a történetről! Az eleje és a vége tele van mindenféle démonnal, szörnnyel és egyéb horrorisztikus dologgal. Ami azért félelmetes ugyan, de mégsem annyira, hogy ne tudnál tőle este békésen szunyókálni. Legalábbis szerintem. Találkoztam már sokkal ijesztőbb könyvvel, de mivel ez egy ifjúsági regény, így Darren Shan az olvasó szerencséjére nem akar senkit sem halálra rémiszteni. Sőt! Véleményem szerint az interneten talált képek sokkal közelebb állnak a hátborzongatóhoz, mint a leírt dolgok. Nem azt mondom, hogy a falon lecsüngő fej nélküli tetem gondolata nem rémisztő, hanem azt, hogy az író próbálja a legkevésbé visszataszítóbban leírni azt. Azonban tudnunk kell, hogy ez egy kemény könyv, súlyos témával.

Úgy a 30. oldaltól a könyv 2/3-áig szinte nem is esik szó ezekről a lényegről. Jó, azért ott vannak a szereplők gondolataiban, de tulajdonképpen itt egy sokk utáni regenerálódást látunk. A főszereplő újra felépíti magát, a napi rendszerét; új családra és új barátra talál.
Csak később esik szó farkasemberekről és itt már természetesen újra előkerülnek a démonok is. Itt derül ki a dolgok miértje és a háttérben megbújó apró kis dolgok, amik nagyon is fontosak. Ez a rész izgalmassá, érdekveszítővé és néhol viccesé vált. 

A szereplőkkel és a karakterábrázolással maximálisan meg voltam elégedve. Nem tökéletesek, követnek el hibákat, de a legtöbbet jó szándék vezérli (kivéve a démonokat, mert róluk tudjuk, hogy nincs lelkiismeretük). Még a "főgonosz" (Vész herceg) sem hibátlannak és cseppet sem lehet ráhúzni a már megszokott jelzőket. Neki is vannak érzései és vágyai és bizony ez ami gyengévé teszi. 

A könyvben fontos szerepet kap még a sakk. A főszereplő családja rajong a játékért, Vész herceg imádja, de Grubbs nem olyan ügyes benne, nem is rajong annyira érte. A történet közben azonban kiderül, hogy nagyon is fontos dologról van itt szó!
Én személy szerint nem nagyon szeretek sakkozni. Hosszúnak és nehéznek tartom az egész procedúrát. Kiskoromban sokat játszottam apával, de mindig nem jutottunk sehova sem, mert vagy a) hagyott nyerni vagy b) mivel hagyott volna nyerni, de teljesen béna vagyok ezért már csak a két királyunk volt fent a táblán. Tegnap viszont elővettem, mert a Démonmester meghozta hozzá a kedvemet és bár egy játszmát sem sikerült megnyernem, azért jól szórakoztam. :D

Összegzés:

Az első pár oldalt még mindig szörnyűségesnek tartom, de az íróval kezdek megbarátkozni.

Cselekmény: 8.5/10
Szereplők: 5/5
Borító: 4/5 - nem mondom, hogy a legjobb, de külföldi hasonszőrű társaihoz képest megérdemli a magas pontszámot. 

Read More

Havi összefoglaló: MÁRCIUS

A márciussal együtt végre beköszöntött a tavasz, ami a kedvenc évszakom az egész évben. Sajnos az időjárás nem nagyon akart megjavulni, pedig már beszereztem jó pár rucit, amit szeretnék hordani is.
Suliban mindenféle versenyen vettem részt. Voltam biológia versenyen, írtam fizikára a sportokból és voltam laborban is az Agykutatás hetén. Továbbá rengeteg projeckt feladatot és az ének vizsgámat is el kellett készítenem, így nem csoda, hogy ebben a hónapban mind a blogolás mind az olvasás kicsit háttérbe szorult.
Színházi élményekkel is gazdagodtam. Gogol művét az EGY ŐRÜLT NAPLÓJÁT néztem meg az osztálytársaimmal. Ez volt az első monodráma amit láthattam, de nagyon tetszett, Janik László előadása.     

Beszerzések:

Márciusban ugyan nem vettem új könyvet, de 30.-ára szülinapomra kaptam jó párat :D Emellett rengeteg csokit, kávét és jókívánságot kaptam. A legjobban Panna ajándéka, egy Lehel-kürtös mágnes tudott meghatni, amihez kaptam egy ismertetőt is. A könyveknek is természetesen nagyon örültem. Kaptam: 

• Ally Condie: Mathed - Egymáshoz rendelve
• Anna Banks:  Poszeidón
• Kimberly Derting: Eskü

+ Egy színezőt is beszereztem barátnőmtől: Johanna Basford: Titkos kert - Képeslapkönyv

Összesen 8 könyvet olvastam el, ami siralmas teljesítmény, ha a tavalyi márciusi olvasásaimat nézem, de sajnos most ennyire volt csak időm. Az ezekről írt véleményemet a címekre kattintva érhetitek el.

• Abbi Glines: Ha az enyém lennél
• Anna Todd: After - Miután
• Darren Shan: Démonmester
• Jamie McGuire: Veszedelmes sorscsapás
• Joanne Harris: Csokoládé
• Kleinheincz Csilla: Ólomerdő
• Kylie Scott: Lick - Taktus
• Lawrence Norfolk: John Saturnall lakomája

Írtam még:

• Cecelia Ahern: U.i.: Szeretlek!
• David Levithan: Nap nap után

• 2 bejegyzés született 8 db filmről: #1, #2
• Díjat kaptam: Liebster Award

Az igazság az, hogy nem nagyon merek előre tervezni, mert a márciusi terveimből is nagyon keveset tudtam megvalósítani. Illetve olyan gyorsan eltelt ez az egy hónap, hogy szinte észre sem vettem. Kimaradt egy Agatha Christie, de azt áprilisban megpróbálom behozni, illetve a saját olvasott könyvek számánál sikerült 2%-ot visszaugranom. Ez sajnos azért van, mert beteges könyv gyűjtögető vagyok, de olvasni már kevésbé jut időm. 

• Neil Gaiman: Sosehol 
• Brandon Mull: Vadnak született 
• Jodi Picoult: Szívtől szívig 
• Jamie McGuire: Gyönyörű esküvő
• Susan Kay: Fantom
• Anna Banks: Poszeidón
• Fejős Éva: Bangkok, tranzit

Read More