A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vélemények. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: vélemények. Összes bejegyzés megjelenítése

2016. október 15., szombat

Könyvtárban jártam - 1 év összefoglalása

Akik rendszeren olvasnak, azok tudják, hogy régebben mennyire nem szerettem könyvtárba járni.
Egy évvel ezelőtt (2015. október 15.-én) azonban beiratkoztam a szegedi Somogyi könyvtárba és azóta rendszeren hozom-viszem a könyveket.
Szerencsére nagyon sok új és régi könyv is megtalálható. Volt, hogy a gyerekrészlegről kellett kiráncigálni, de többnyire csak a 2. emeleten található részt vettem igénybe. Ami persze vajnyi kevés ha azt vesszük, hogy mennyi lehetőséget nyújt mindössze csekély összegért.

Ebben a bejegyzésben most összegzem, hogy melyek voltak azok a könyvek, amiket onnan hoztam ki.
Valamint ma újra beiratkoztam és 4 könyvvel tértem vissza, amikre már nagyon kíváncsi vagyok. Ezek is szerepelnek a listán ;)

Eredetileg a Mini-könyvklub miatt iratkoztam be, hiszen kellett a második fordulóhoz Dmitry Glukhovsky könyve, aztán jött a többi is.

2015 október:
1, Dmitry Glukhovsky: Metró ​2033
Nem volt valami jó kezdet. Magát a könyvet is rohamléptékben olvastam, hogy minél gyorsabban túl legyek rajta. Nem sok értelmet találtam benne, de két hónap múlva a fiú osztálytársaim lelkesen meséltek nekem a Metró nevű internetes játékról. Végül mégiscsak felhasználtam az ötletet. Írtam irodalombeadandónak egy 16. színt Madách Az ember tragédiájához.
A véleményemet ide kattintva olvashatjátok!

2015 november:
2, Stephenie Meyer:  A ​burok
Szinte alig hittem el, hogy ezt ugyanaz a Stephenie Meyer írta, aki az Twilight Sagát is. Az írónőnek hamarosan meg fog jelenni egy újabb könyve, amit hazánkban november 8.-án dobnak a piacra. Az Agave kiadó honlapján már elő is lehet rendelni. Akit érdekel, az itt megnézheti. Szerintem A burokot is érdemes elolvasni. A belőle készült film szörnyű és igaz, hogy a könyvből is kihagyhattak volna pár fejezetet, de nekem nagyon tetszett.
A véleményemet ide kattintva olvashatjátok!

2016 március: 
3, Kleinheincz Csilla: Ólomerdő
A könyv olvasása közben rá kellett jönnöm, hogy nem csak egy könyvélménnyel leszek gazdagabb, hanem a könyvtár is egy olyan kellemes hely, ahol senki sem zavar olvasás közben és órákon keresztül csend van.
Maga az Ólomerdő tele van rejtéjekkel, mesebeli utalásokkal és sok izgalmas szereplővel. Egyet tudok mondani már csak: Olvassátok! 
4, Neil Gaiman: Sosehol
Kicsit sajnáltam, hogy a magyar fordításban nem igazán jöttek át az igazi poénok. Az eredeti angol változatban rengeteg olyan finom utalás van, ami még jobban felkelti az olvasó kíváncsiságát. Jókat lehet rajta gondolkodni. Egy biztos: Neil Gaiman jobbik könyveihez tartozik. Mindenképpen AJÁNLOM, eredetiben meg pláne!

2016 június:
5, J. Goldenlane: Napnak fénye
Ez a könyv közel 500 oldalas, de még ennek a duplája sem lenne elég nekem. A történet gyors és pörgős, egy pillanatra sincs időnk megállni és unatkozni. Az írónő mindig meg tudott lepni, rendkívül humoros volt és végig izgultam azon, hogy a főszereplőknek sikerüljön a küldetésük.
A történet szerint a Kínai Birodalom számára elkerülhetetlen egy újabb világháborúban való részvétel. Ticca Min, Lin és az új császár mégis megpróbálkozik a lehetetlennel: békét és egyensúlyt teremteni a birodalmon kívül és belül.


A listából a két magyar írónak annyira megtetszett a stílusa, hogy mást is kikölcsönöztem tőlük: 

2016 április:
6,  Kleinheincz Csilla: Üveghegy
Az eddig olvasott könyveim közül ez volt a legjobban megoldott folytatás.
Egyszerűen megragadt és magával rántott! Csilla hihetetlenül szépen fogalmazott. Teljesen bele tudtam magamat képzelni a szituációkba. Nagyon tetszettek az új helyszínek és a karakterek is.


2016 augusztus:
7, J. Goldenlane: Éjfél
Nem lettem túlzottan a rajongója, de a dolgot nehezíti az, hogy már az első mondatába beleszerettem.
Ebben a történetben egy vámpírral ismerkedhetünk meg, aki társával együtt London utcáit járja.
Alexander Nyikolajevics Szumarokov főhadnagy egy letűnt kor mementója: udvarias, intelligens, vasakaratú arisztokrata. Csak éppen tökéletesen halott, amíg az emberek világában felkel és lenyugszik a nap.
Alexander élet-halál fogadást köt egy halandóval, aminek már csak a részletei és a kimenetele miatt is érdemes elolvasni a könyvet. És emellett ott van még számtalan másik ok.


Valamint nem rég jött velem egy, amit ma be is fejeztem:
-  J. Goldenlane: Holdnak ​árnyéka
Részletes értékelést holnap hozok!

Volt itt még másik magyar író is:
2016 szeptember:
8, Virág Emília: Sárkánycsalogató
Igazából a borítón látható kogyogóskávéfőző keltette fel a figyelmemet. Na, meg persze az is, hogy rengeteg embernél láttam a Könyvhéten. Engem leginkább a gyönyörű leírások tudtak megfogni.
Humor terén van mit fejlődnie, de összességében rendben volt. Remélem hamarosan a következő részt is a kezeim közé kaparinthatom.

Ma pedig őket hoztam haza:
- Böszörményi Gyula: A Rudnay-gyilkosságok
- Leiner Laura: Illúzió
- Dávid Ádám – Gaborják Ádám (szerk.): Jelen!

Volt olyan, amit témailag alig tudtam besorolni: 

2015 október:
9, Matthew Dicks: Egy képzeletbeli barát naplója
Nem írtam róla bejegyzést, mert egyszerűen annyira megrendített. Talán ma már össze tudnám szedni a gondolataimat.
Valóban szívfacsaró és szívmelengető könyv kamaszoknak és felnőtteknek a szeretetről, a hűségről és a képzelet erejéről – gyönyörű történet mindazoknak, akiknek volt már igaz barátja…akár valós, akár képzeletbeli.



2015 november:
10, Holly Goldberg Sloan: 7esével
Baromi nagy igazságok vannak benne, tessék szépen a kezetekbe venni! Azért vigyázni is kell! A borító becsapós, szép, jó mottóval, de a könyv pont az ellenkezőjét hordozza. 
Én azt mondanám, hogy ez egy szép és megrázó történet két családról + egy főről ;) Megrendítő és egyben felemelő történet arról, hogyan illeszkedhet be egy különc gyerek a világba, és hogyan fogadhatja be őt saját környezete.


2016 szeptember:
11, Randy Susan Meyers: A ​gyilkos lányai
A könyv hangulata szép szóval is: nyomasztó. Mindenkinek aki olvassa azzal kell szembesülnie, hogy a regény felkavaró kérdéseket tár elénk. 
A történet szerint Lulu és Merry gyermekotthonba kerül, miután apjuk megöli az anyjukat. Később nevelőszülők viszik haza őket. De pontosan tudják, a történtek után senkiben sem bízhatnak, és csak egymásra számíthatnak. Harminc éven át próbálnak értelmet adni a gyermekkorban átélt szörnyűségnek, miközben börtönben ülő apjuk nyomasztó kísértete lengi be a hétköznapokat.


Végre vettem a bátorságot és körbenéztem a Jodi Picoult könyveknél: 
2016 április:
12, Jodi Picoult: Szívtől szívig
Ez volt az első könyvem az írónőtől, de nem az utolsó. Nagyon tetszett az írásmódja és a témaválasztással sem volt gondom. Viszont kicsit csalódtam. Ugyanis a komoly témát nagyon szárazon dolgozta fel.
A javára írható viszont, hogy rengeteg fontos és az átlag embert is érintő kérdéseket boncolgat.
2016 május:
13, Jodi Picoult: A nővérem húga
A könyv komoly témákat feszeget.Az egyenlőség kérdés az egyik fő kérdés. Gyerek-szülő kapcsolatból is láthatunk sokfélét, ahogyan a házastársak közötti feszültségről és nehézségekről is olvashatunk. Belepillanthatunk abba, hogy milyen az, ha állandóan a legrosszabbra kell gondolni. Mi történhet akkor, ha valaki beteg a családban? Az eutanázia is szóba került, igaz nem éppen megszokott módon.
Jobban tetszett mint a belőle készült film, érdemes elolvasni. Bár a vége nagyon szomorú és lehangoló.
A véleményemet ide kattintva olvashatjátok!



Az Agatha szekción is körülnéztem: 
2016 április:
14, Agatha Christie: Gyilkosság meghirdetve
Az alap sztori zseniális: valaki meghirdeti a gyilkosságot. Kit ne hozna lázba csupán a téma vagy akár a cím egyből? Az írónő azonban további izgalmakat tartogat nekünk. A nyomozás során kiderül, hogy az eset mégsem olyan ártatlan és egyszerű, mint amilyennek hinnénk. Jól felépített és furfangos a történet mesélés. Amikor az olvasó azt hinné, hogy most már mindenre tudja a megoldást, akkor kiderül, hogy nem egészen úgy van az, ahogyan gondolja.
A véleményemet ide kattintva olvashatjátok!

2016 június:
15, Agatha Christie: A kutya se látta
Ha valaki nem olvasott még krimit vagy Agathat és nem akarja magát rögtön a Tíz kicsi négerrel vagy az Orient-expresszel sokkolni (,amik olyan rejtélyek, amik kitalálására rendkívüli ész és fantázia kell), akkor melegen ajánlom ezt a könyvet. Ez nem annyira bonyolult és még élvezhető is.
Számomra nem tudott nagy meglepetéssel szolgálni a szereplők kilétével kapcsolatban.
A véleményemet ide kattintva olvashatjátok!


Volt egy rövid életű GASZTROKEDD című rovat is: 
2016 március:
16, Lawrence Norfolk: John Saturnall lakomája
A történet a 17. században játszódik. Nekem nagyon tetszett, hogy több cselekményszál és esemény van egy könyvbe szőve. Nem csak a konyha világa, de egy szerelmi történet, egy háborús sztori és egy vallás megszállottságról szóló cselekményszál is helyet kap benne. Ezáltal pörgőssé, izgalmassá válik a történet. A végére pedig igazi happy endet kap az olvasó.

2016 április:
17, Joanne Harris: Csokoládécipő
Tetszett, hogy nem csak édességekről olvashattam, hanem egy kicsit a francia konyhához is sikerült közelebb kerülnöm a könyv által. Ráadásul maga az író is hű volt önmagához, egész végig komoly kérdéseket feszeget, nem csak a mágiáról, az életről, de a családról is sokféle nézőpontból ír.
Akit érdekel az mindenképpen nézze meg az előző részből készült filmet is, amiben Johnny Depp játszik!

Végre kiolvastam az összes Sarah Dessen könyvet, ami magyarul is megjelent. Jöhetnek az angol nyelvűek ;) 

2016 augusztus:
18, Sarah Dessen: Along for the Ride – Álom két keréken
Újra egy nyarat kaptam. Pár tinivel, akik mindennapi életüket élik, próbálnak megfelelni a környezetük elvárásainak és boldogok akarnak lenni. Mégis le tudott kötni.
A történet szerint Auden számára a nyaralás több kihívást tartogat a számára, mint képzelte. Nemcsak apja új családjába kell beilleszkednie, de a környékbeli pletykás lányokkal is meg kell találnia a közös hangot. És ott van még Eli is, aki szintén álmatlanságtól szenved, és aki állandó éjszakai partnere lesz. A hosszúra nyúlt nyáréjszakákon szinte bármi megtörténhet…
A véleményemet ide kattintva olvashatjátok!

Voltak kötelezőim: 
2016 augusztus:
19, Franz Kafka: Az átváltozás
A véleményemet ide kattintva olvashatjátok!

20, Thomas Mann: Mario és a varázsló
A véleményemet ide kattintva olvashatjátok!

Olvastam Hemingwayről. 
2016 augusztus:
21, Naomi Wood: Mrs. ​Hemingway
Számomra hatalmas nagy meglepetés és csalódás volt az utolsó pár mondat. Tudjátok az, amiben a szerző közli, hogy a történetek nagy része a képzelet szüleménye, aki pontosabb adatokat akar megtudni az ezt és ezt a könyvet olvassa el. Azonban ennek ellenére is úgy vélem Naominak sikerült élet -és korhűen visszaadnia az egész történetet. Lehet, hogy nem pont így történt, de ki tudja?
A véleményemet ide kattintva olvashatjátok!

Megismerkedtem Cathy Cassidy-vel, akit egyenlőre nagyon szeretek. 

Öt lány, öt nézőpont, öt könyv. Én eddig kettőt olvastam.

2016 május:
22, Cathy Cassidy: Cseresznyés ábránd
Cherry az a lány, akinek tejeskávé színű a bőre, sötétbarna szeme pedig mandulavágású. Akinek élénk a képzelete, szórakoztató a társaságában lenni, és aki mindig kiáll magáért.
Az én szívemhez mégsem ő került a legközelebb
A véleményemet ide kattintva olvashatjátok!

2016 szeptember:
23, Cathy Cassidy: Mályvacukor égbolt
"Skye szeretne önmaga lenni, megmutatni saját stílusát és egyéniségét. De nem könnyű elszánnia magát, hiszen egy tökéletes, menő és népszerű ikertestvér mellett miért lenne bárki pont rá kíváncsi?"
A véleményemet ide kattintva olvashatjátok!

Most hoztam ki:
- Cathy Cassidy: Nyári álom


Valamint így a végére maradt nekünk két társadalom kritikánk: 2016 június:
24, Anna Woltz: Black Box
Ez a könyv sokkolóként hatott rám. Teljes mértékben egyetértettem a mondanivalójával. Ráadásul mindvégig fent tudta tartani az érdeklődésemet. Nem sok a cselekmény benne, de annál több gondolkodni valót ad.
Ha valaki igazi jó disztópiát akar olvasni, akkor annak meleg szívvel ajánlom!
A véleményemet ide kattintva olvashatjátok!

2016 szeptember:
25, Arnon Grunberg: Tirza
A könyv lényegében egy egyszemélyes tragédia. Azt írja le, hogy a főszereplő, 
Jörgen ​​Hofmeester szépen lassan hogyan veszíti el azt, ami igazán, valaha is emberré tette. 
Annak ajánlom ezt a könyvet, aki nem retten vissza egy jó vaskos, néhol lapos, társadalomkritikával jócskán megfűszerezett könyvtől. Azoknak, akik mindezen problémák felett képesek túllendülni, garantáltan nagyszerű könyvélményben lesz része.

A véleményemet ide kattintva olvashatjátok!

2016. augusztus 15., hétfő

Ally Condie: Matched – Egymáshoz rendelve *Mini-könyvklub 4*

Könyvadatok:
Kiadó: Ciceró
Oldalszám: 344 oldal
Téma:ifjúsági, disztópia
Sorozat: Matched trilógia 1. rész
Kiadás éve: 2011
Megrendelhető: Ciceró
Fülszöveg:
A Globális Felmelegedés után a rendszer összeomlott, és a helyén létrejött a Társadalom, ahol nincs éhezés, nincs betegség, nincs bűnözés, és a hivatalnokok döntenek róla, hogy kit szeretsz, hol dolgozol és mikor halsz meg. Cassia harmonikusan él ebben a steril világban és meg van győződve róla, hogy ha betartja a szabályokat, hosszú élete, tökéletes munkahelye és társa lesz. Amikor a Párosító Bankett után legjobb barátja jelenik meg számítógépe képernyőjén, Cassia biztosan tudja, hogy ő az igazi… A képernyő azonban hirtelen elsötétül, és egy másik fiú arca villan fel rajta. Cassia nehéz döntés előtt áll. Merre induljon? Xandert kövesse a jól ismert, kitaposott úton, vagy esetleg Ky után eredjen az ismeretlenbe vezető, sötét ösvényen? Tökéletesség és szenvedély között kell választania.

Miért pont ez?:
Születésnapomra kaptam az egyik kedves molytól. Korábban is nagyon érdekelt a történet. Több ismerősöm kezében láttam már a könyvet, ráadásul disztópia, amit már rég nem olvastam. 


Véleményem:
Lehet, hogy csak felületes vagyok és kizárólag nálam maradt ki, de a Globális Felmelegedésről én csupán a fülszövegben olvastam. A könyvben szó sem volt arról, hogy miért kényszerültek az emberek ebbe az új világba. Ennek ellenére eléggé valósnak találom a probléma. Napjainkban is komoly gondot okoz a felmelegedő Földünk.

A borítót nagyon jól eltalálták, nagyon passzol a történethez. Ez megér egy plusz pontot. Továbbá elvétve találkozhatunk gyönyörű leírásokkal is. 


Most jöjjön a feketeleves...
Szerintem Ally Condie nem csak olvasta Lois Lowry Az emlékek őre című könyvét, de komoly ihlet forrásként is felhasználta írás közben. Egyébként vicces, mert pont a Mini-könyvklub miatt találkoztam az előbb említett könyvvel, amiről az értékelésemet itt olvashatjátok. (Aki még nem találkozott vele, annak melegen ajánlom. Aki pedig szereti A Matched világát, annak is nagyon tetszeni fog.)

Mondom a hasonlóságokat, amiket észrevettem: 

  • A társadalom minden mozzanatáról egy felsőbbrendű közösség dönt. Erre még azt mondom, hogy oké, disztópiába ez még belefér. Elvégre egy látszólag tökéletes társadalomban ez elvárható. 
  • A gyógyszerek/kapszulák hatása. A Matchedben 3 db pirulát kell maguknál tartaniuk az embereknek. Egy zöldet, egy kéket és egy pirosat. Az első kettőnek semmilyen különösebb hatása nincsen. Nyugtatók illetve ezeket bevéve az embereknek kellemes érzés szállja meg. Az utolsó hatása titkos.  
  • A család elrendezése. Bár nagyon halványan, de a főszereplő anyja utal rá, hogy a gyerekek nem sajátjai. Ráadásul a párját is a hivatalnokok rendelték hozzá. 
  • Vannak különleges emberek, akikre nem hat a piros tabletta. Tehát olyan, mintha nem is vették volna be. 
  • A főszereplő itt is hasonlóan lázad a rendszer ellen. 
  • A munkabéli kinevezések.
Egyébként a nyáladzó-tini rész sem tudott nagyon meglepni. Szerencsére ez nem szerepelt az előbb említett könyvben. Mégis úgy érzem, hogy Ally Condienek sikerült szépen megoldania ezt a részt. Jobb lett volna, ha nem Cassia szemszögéből kellett volna végignéznem az egészet. Minimális romantika van benne.  A szerelmi háromszöggel viszont egyáltalán nem érintett meg.

Tetszett, hogy rengeteg dolgot megtudunk a világról. A műkincsek és a mérgek ötlete olyan, amiért érdemes volt elolvasni. 


Voltak olyan kérdések, amikre nem kaptam választ. Mind a két fiúnak maradtak titkaik, ahogyan a külső világról szinte szó sincs. A vége eléggé lezáratlan lett. Annak ellenére, hogy nem igazán tetszett, szerintem olvasni fogom a következő részt. Érdekel, hogy mi lesz a vége, szeretnék választ kapni a kérdéseimre. Egyedül arra nem vagyok kíváncsi, hogy [spoiler] Cassianak sikerül e megtalálnia Ky-t [spoiler vége]

Értékelés:



A sorozat:
1, MAtched - Egymáshoz rendelve
2, Crossed - Összefonódva
3, Reached - Célhoz érve


2016. május 3., kedd

A könyvmolyok félelmei


Sziasztok!
Említettem már nektek az Áprilisi összefoglalómban, hogy a gasztrokedd rovat helyett innentől kedve ezeken a napokon más-más témával fogok foglalkozni. A mai nap saját és más könyvmolyok félelmeiről hoztam egy kis bejegyzést (ami időközben jó hosszúvá nőtte ki magát).
A Molyon feltett kérdésemre rengeteg választ kaptam és bizony az én listámra is felkerült egy-két új dolog, amibe előtte bele sem gondoltam. Lássuk is mik ezek! 


Az örök kérdés amitől mindenki retteg: Mi a kedvenc könyved? 
Mint mindenki másnak nekem is rengetegszer felették már ezt a kérdést. Főleg nyelvi órákon találkozok vele, de a mindennapi életben is ugyanúgy szembe jöhet. Az előbbi esetre nyilván jól begyakorolt szövegem van mind angolul mind olaszul. Az első nyelven lassan 6 éve ugyanazt szoktam választani: Jay Asher: Tizenhárom okom volt. Ami persze hazugság mert a legnagyobb jóindulattal is csak 3 pontot tudnék a könyvnek adni az 5-ből, de a témája érdekes és sok kérdést felvethet, amire ugyancsak jól begyakorolt szövegem van. Olaszul viszont mindig Agatha Christie Tíz kicsi négerét emelem ki, mert ez tényleg közelebb áll a szívemhez.
Ha pedig magyarul teszik fel ezt a kérdést nekem: őszintén elmondom, hogy jelenleg 32 könyv van a kedvenceim között és mindegyiket más miatt szeretem.


Hamarabb halunk meg minthogy kiolvasnánk az összes könyvet ami érdekel minket.
Azt hiszem ez az aktív könyvmolyság velejárója. Valójában én igazából bele sem gondoltam az egészbe egészen addig, amíg nem láttam a válaszadóim hozzászólását. Rá kellett jönnöm: a legtöbben attól rettegnek, hogy halálukig nem tudják végigolvasni a várólistájukat.
Erre született egy remek megoldás: halálunk után a gyerekeink és az unokáink járjanak ki a sírunkhoz és olvassanak fel nekünk. ((Egyébként én már előre sajnálom szegényeket.)) 


Minden por és hamu lesz vagy éppen az ellenkezője: elázik. Én úgy gondolom a könyveim nem az elsők között lennének amiket kimenekítenék egy lángoló házból. Persze féltem őket, de a környékünkön nem gyakran ég le egy ház sem és tízévente amikor mégis megtörténik egy ilyen eset akkor sem a pórul járt könyveket emelik ki az újság szalagcímében.
Mégsem tud különösebben aggasztani ez az eshetőség. Sőt! Néhány könyvemet meg sem siratnám ha tűzvész martalékává esne. Mert a könyvespolcomon nem csak remek írok könyvei sorakoznak, van ott néhány pocsék mű, amit előszeretettel használnék kerti sütőbe fahasábok helyett tüzelő gyanánt.
A másik kérdés viszont engem is aggaszt. Az elázás és a rongyos lapok elkerülése ellen és egy egyszerű zacskót szoktam használni a példányok megóvására.


A pókok örök ellenségeink. Nem csak egy gyűrött laptól, egy foltos borítótól vagy a kutya szájából kilógó papírfecni miatt tudunk szívrohamot kapni. Ugyanúgy megrémítenek minket a rovarok, ízeltlábúak és egyéb más állatfajták. Nem is csoda hiszen az állatoktól (különösebben a pókoktól, kígyóktól) való félelem a 8. helyen áll a Filantropikum listáján.


Újraolvasni bárki tud mégis sokan sajnáljuk az időt rá. Kérdem én: miért? Egy történet ismétlése kulcsfontosságú szerepet játszik abban, hogy tanuljunk is valamit a dologból és ne csak emlékfoszlányok maradjanak meg az adott történetből. Kiskorunkban is sokszor hallgattuk ugyanazt a mesét. Én már akkor eldöntöttem, hogy melyik mese nem tetszik és melyiket akarom újra és újra hallani.
 A villámolvasáshoz annyit fűznék hozzá, hogy nem mindenki tud vagy akar gyorsan olvasni. Van amikor úgy érezzük semmi értelme, mert így nem tud a könyv megérinteni minket, máskor az ellentábor pont az ellenkezőjét állítja. Mindenki szíve joga eldönteni, hogy milyen tempóban és időközönként olvas.


Több szempontból is stresszes tömegközlekedési eszközön utazni. Nálunk néha akkora a tömeg, hogy leülni sem lehet nem hogy olvasni. Ilyenkor nálam marad a hangoskönyv amit sokszor lehetetlen megérteni buszon vagy villamoson. Ez nem csak a sok ember miatt van hanem a motor zúgása is besegít. Én ilyenkor persze maximumra állítom a hangerőt. A baj csak az (és ezt a napokban figyeltem meg), hogy van olyan rész amit így sem hallok mégis a körülöttem lévő emberek tisztán értik amit hallgatok. Ekkor szokott az lenni, hogy inkább elhúzódnak tőlem nehogy kiszakadjon az ő dobhártyájuk miközben én még mindig nem értem mit beszél az előadó a fülembe, de azt érzékelem, hogy valami nincs rendjén. A körülötted állók száma megfogyatkozott és nagyobb terem lett. Ekkor kiveszem a fülhallgatót, elteszem a telefonomat és otthon újra előveszem. Csakhogy otthon sokkal csendesebb a környezet és amikor újra elindítom a lejátszást jobb esetben is csak a dobhártyám szakad szét.



Kifogyunk az olvasnivalókból. Nem vagyok külföldi diák így ezt a félelmet nem nagyon ismerem, viszont amikor megpillantok egy új kiadást akkor mindig elfog a vágy, hogy megvegyem. Aztán eszembe jut, hogy rengeteg elolvasatlan könyvem és új megjelenésem van már így is a polcomon, amik azóta nem is számítanak újaknak mert már 2-3 év eltelt a kiadásuk óta és már senkit sem érdekelnek még engem sem. Félek, hogy ők is ugyanígy végzik ezért inkább hagyom és ha még mindig van kedvem hozzájuk akkor pár év múlva visszatérek a témára.


Kisgyerek számára elérhetetlen helyen kell tartanunk a könyveinket különben....színes filcek martalékai lesznek, esetleg észre sem vesszük és eltűnik belőlük egy-két oldal. Szétszakadnak (csak úgy) vagy leszakítanak belőle egy darabot amikor kapaszkodónak (itt arra gondolok, amikor a gyerek járni kezd és nem csak a könáyveket, de az eléjük elhelyezett értékes szobrokat vagy tárgyakat összetörik) használják őket.

El kell ismernünk: nem csak a kisgyerekek és színes ceruzáik tudnak kárt tenni egy könyvben. Ugyanúgy megviseli minket, ha a kölcsönadott könyvet behajlított sarkokkal, megtört gerinccel és a kávétól színesre festett lapokkal kapjuk vissza. Ennél sokkal súlyosabb amikor a példányunk vissza se kerül hozzánk.
Egyébként a molyoknál ez volt a második a félelmek között.


Kedves idegen, aki ezt itt most olvasod! 
Minden moly nevében kérlek, a saját épséged és egészséged megőrzése érdekedben: menekülj, ha azt látod, hogy egy könyvet olvasó embert felbosszantottál! Nem könnyen jövünk dühbe, de amikor nem hagynak minket kényelmesen, halkan olvasni akkor megeshet, hogy másnak korán reggel porszívó hangja fog felébreszteni. Ne! NE próbáld meg azzal kiküszöbölni ezt a helyzetet, hogy hangos beszélgetés helyett suttogsz. Az csak még rosszabbá teszi a helyzetedet... 

A könyvespolcok nagy problémái, hogy mást is szeretünk rajtuk tárolni nem csak könyveket. Erről bővebben fent említést tettem a színes ceruzáknál és a folyadék veszélyeinél, de úgy gondoltam nem árt külön kihangsúlyozni. Jobb ha nem teszünk semmi mást arra a polcra, mint amire ki van találva! Ha gyerekeink vannak, akkor azokat is jó magasra helyezzük és, ha esetleg tartozik hozzá ajtó is, akkor szereljünk rá gyerekzárat! 




Szeretném megköszönni azoknak az embereknek, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a bejegyzés elkészüljön! Válaszoltak a feltett kérdésemre vagy csak szavaztak. 

Az értekezésünket itt találjátok: http://moly.hu/karcok/697330
Ha pedig Moly tagok vagytok akkor a következő linken Ti is szavazni tudtok: http://moly.hu/szavazasok/milyen-felelmei-lehetnek-egy-konyvmolynak

Természetesen ide is szívesen várom a témával kapcsolatos megjegyzéseiteket :)