Dani felkavaró mondatokat hall az iskolában. „Kevés vagy, mint Hitlerben a jóindulat” – mondja egy osztálytársa, aki később a haláltáborokat is emlegeti. Dani kétségek között megy haza, és próbálja megemészteni a hallottakat. A szüleitől tudja, hogy ők zsidók, de ennél többet sosem sikerült kihúznia belőlük. Az internetet is segítségül hívja, de amit ott talál, attól csak még jobban megijed és összezavarodik. Amikor az osztálytársai kihagyják a focimeccsből, mivel hittanon alakítanak csapatokat, Dani végképp elkeseredik. Aztán megismerkedik a barátja idős nagypapájával, és a bácsi egy napon mesélni kezd a gyerekkoráról és 1944-ről…
Mikor kezdhetünk a holokausztról beszélni a gyerekekkel? Hogyan közelítsünk meg egy ilyen súlyos témát, hogy ők is be tudják fogadni? A könyvbeli Dani legnagyobb nehézsége az, hogy a felnőttek konokul hallgatnak. Igaz Dóra és a Pagony ezzel az érzékeny, okos regénnyel segít abban, hogy a gyerekek elindulhassanak a megértés felé.
Könyvadatok:
Téma: ifjúsági
Kiadó: Pagony
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 144 oldal
Megrendelhető: MOLYBOLT
Miért pont ez?:
A 2018-ban megjelent ifjúsági irodalmi kategóriában bekerült a Merítés-díj TOP10-esébe. Azt kell mondjam ez a jelölés nem véletlenül történt meg, előttem sokan már olvasták ezt a kis könyvet, és nagyon tetszett nekik. A témafelvetése sem mindennapi, de remekül van kivitelezve is.
Véleményem:
Az első, amit el akartam mondani ezzel a könyvvel kapcsolatban az, hogy a személyes élményeimet megosztom veletek. A történet egyik első konfliktusa az, amikor Dani, a főszereplő otthon hangosan a következő káromkodást süti el: "Kevés vagy, mint Hitlerben a jóindulat". Erre aztán a szülők ugranak, leszidják a 10 éves kisfiút, de el nem magyarázzák neki, hogy miért nem szabad használnia máskor a kifejezést. A gyerek szemszögéből látva az eseményeket, bizony nem túl jó, hogy a szülők nem világosították fel Őt. Ugyanakkor a másik oldalon ott van, hogy a szülő legfőbb feladata, hogy megvédje a gyermekét, és ilyen fiatalon bizony velem sem beszéltek holokausztról vagy a világháborúkról.
Én legelőször nyolcadikos koromban (13 évesen) tanultam először iskolai keretek között a múltszázad világégéséről. Addig semmilyen formában nem találkoztam a témával, de akkor jó sok tudást belénk pumpáltak. A történelem, a média és a rajz órák is a holokauszt tragédiájára és a II. világháborúban elkövetett egyéb szörnyűségek körül forgott. Talán még akkor sem tudtam épp ésszel felfogni, hogy mit is jelent ez, de megtanultam, hogy viccelődni sohasem szabad vele.
Ez nem volt olyan régen, most 20 éves vagyok, azonban van egy öcsém, aki az internet csodás világának köszönhetően sokkal korábbi éveiben találkozott már a holokauszttal, és sajnos hasonló formában, mint ahogyan azzal Dani és iskolástársai is találkoztak. Káromkodás formájában terjed el a "hitvány zsidó"-zás és egyéb más beszólások. Ezért is van helye ennek a könyvnek ezen a listán, és ezért is van helyi itt ezen az oldalon. Sőt, azt mondanám, hogy minden családos házban helye van. Mert nem csak a fiataloknak nyújt támpontot, segít jobban feldolgozni az információkat, hanem a szülőknek is nagy segítségül és tanulságként tud szolgálni ez a mese.
A karakterek éppen annyira kidolgozottak, amennyire egy ilyen tanmeséhez illően kell. A két főszereplő (Zsombi és Dani) gyermeki odaadással él-hal a fociért, szinte mindig tudják, hogy mire gondol a másik, ezért is lettek legjobb barátok. A könyv elején a két fiú szinte egy embert alkot, amikor is az események következtében elkezdenek eltávolodni egymástól. Daninak feltűnik, hogy nem csak abban mások, hogy az egyikük hittanra jár, a másikuk nem. Teljesen más családból is jöttek, nem ugyanúgy élnek.
Az eseményeket Zsombi nagyapja szakítja félbe, aki mind a két fiúnak elmeséli a saját fiatalkorában megélt II. világháborús szörnyűségeket. Természetesen, ahogyan az lenni szokott, a fiatalokat felkavarja a történet, az elején hitetlenkedve hallgatják a beszédet, de a végére az abszolút megdöbbenésé lesz a főszerep.
A 144 oldal minden lapja értékes és nem tudnám azt mondani, hogy egy-egy fejezetet ki lehetett volna hagyni. Ifjúsági regényként remekül megállja a helyét, de ahogy már mondtam, a felnőttek számára is fontos üzenetet hordoz. Akár közös olvasásra is ajánlani tudom.
Én legelőször nyolcadikos koromban (13 évesen) tanultam először iskolai keretek között a múltszázad világégéséről. Addig semmilyen formában nem találkoztam a témával, de akkor jó sok tudást belénk pumpáltak. A történelem, a média és a rajz órák is a holokauszt tragédiájára és a II. világháborúban elkövetett egyéb szörnyűségek körül forgott. Talán még akkor sem tudtam épp ésszel felfogni, hogy mit is jelent ez, de megtanultam, hogy viccelődni sohasem szabad vele.
Ez nem volt olyan régen, most 20 éves vagyok, azonban van egy öcsém, aki az internet csodás világának köszönhetően sokkal korábbi éveiben találkozott már a holokauszttal, és sajnos hasonló formában, mint ahogyan azzal Dani és iskolástársai is találkoztak. Káromkodás formájában terjed el a "hitvány zsidó"-zás és egyéb más beszólások. Ezért is van helye ennek a könyvnek ezen a listán, és ezért is van helyi itt ezen az oldalon. Sőt, azt mondanám, hogy minden családos házban helye van. Mert nem csak a fiataloknak nyújt támpontot, segít jobban feldolgozni az információkat, hanem a szülőknek is nagy segítségül és tanulságként tud szolgálni ez a mese.
Az eseményeket Zsombi nagyapja szakítja félbe, aki mind a két fiúnak elmeséli a saját fiatalkorában megélt II. világháborús szörnyűségeket. Természetesen, ahogyan az lenni szokott, a fiatalokat felkavarja a történet, az elején hitetlenkedve hallgatják a beszédet, de a végére az abszolút megdöbbenésé lesz a főszerep.
A 144 oldal minden lapja értékes és nem tudnám azt mondani, hogy egy-egy fejezetet ki lehetett volna hagyni. Ifjúsági regényként remekül megállja a helyét, de ahogy már mondtam, a felnőttek számára is fontos üzenetet hordoz. Akár közös olvasásra is ajánlani tudom.
Összegzés:
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése