Agatha Christie: N ​vagy M

Fülszöveg:
Tommy és Tuppence fölött eljárt kicsit az idő. A második világháború elején kénytelenek tudomásul venni, hogy az ő tudásukra már nincs szükség, hiszen jönnek a fiatalok, többek között az ő gyerekeik is. De aztán mégiscsak megkérik Tommyt, segítsen egy német ügynök kézre kerítésében. Alig van nyom, amin elindulhatna, még azt sem tudni, nőt vagy férfit keres. A Sans Souci panzióban száll meg álnéven, és reméli, hogy veleszületett kitartása és józan esze nyomra vezeti. Másban nem bízhat. De Tommyt ilyen apróságok nem bátortalanítják el. Tuppence pedig, hiába igyekeznek távol tartani a veszélytől, természetesen beleveti magát a sűrűjébe…

Könyvadatok:
Kiadó: Európa
Oldalszám: 256
Téma: kémregény
Eredeti kiadás éve: 1941
Sorozat: -
Megrendelhető:

Miért pont ez?:
Agatha mindig is az a szerző, akit a nagy olvasási válságaim közepette is szívesen olvasok. (Jelentem most már nem vagyok olvasási válságban, jelenleg a "nem tudok ilyen sok mindenről írni"-válság áll fent, de ezen is túl fogok lendülni.) Mivel a könyvtárban ez volt az egyetlen egy könyve, amit nem olvastam, így nem sok választási lehetőségem akadt. Végül a budapesti Moly-klubra is remek választásnak bizonyult a könyv, ugyanis a II.világháború idején játszódik, és éppen ez volt az októberi témánk.

Véleményem:
Tommy és Tuppence neve nagyon ismerősen csenghet azoknak, akik ismerik az írónő munkásságát. Hercule Poirot és Miss Marple mellett ők is olyanok, akik több könyvben is feltűnnek. Itt éppen azzal kezdünk, hogy a nagy háború közepette nem találnak munkát, míg egy titkos ügynök be nem szervezi Tommyt egy küldetésbe. Tuppence pedig jó feleséghez híven követi a Sans Souci panzióba férjét (, aki persze nem árulta el, hogy hova megy). Kezdetét veszi a nyomozás egy német beépített ügynök ellen. Aki történetesen lehet férfi (N) vagy lehet nő (M). Ennyi az összes információ, amivel elindul a két detektívünk.

Tommyban és Tuppenceben azt szerettem, hogy teljesen hétköznapi emberek. Úgy nyomoznak, mint bármelyik másik ember: szépen lassan és bukdácsolva. Többször is megfordul az ember fejében, hogy soha sem fognak rájönni a tettes kilétére, de váratlan események és némi logika segít nekik eligazodni. Először csak a vak sötétben tapogatóznak, majd elkezdenek információt gyűjteni a vendégekről.

Akikről elég sokat megtudhatunk. Egyrészt nincsenek olyan sokan. Másrészt annyi információt tudhatunk meg róluk, ami pont elegendő ahhoz, hogy ne keverjük egymással őket. A kedvenc szereplőm egy kis totyogó lett, aki a Betty névre hallgat. Saját tudta nélkül rengeteg galibát okozott mind a német ügynökeinknek, mind a nyomozóinknak és barátaiknak.

Az ok, amiért csak 4 csillagot adok a könyvnek, az rendkívül egyszerű: túl könnyű volt a feladvány. Igaz, nem az első pillanattól kezdve, de a regény közepe felé már erősen sejteni lehetett, hogy ki lesz a "tettes". Ezek után a rendőrségnek mégis sikerült holt ágra futnia, és Tommy is csak a szerencséjének köszönhette az életben maradást. Igaz azt is, hogy ő maga felfedezte az (egyik) német ügynököt.

Összegzés:

Idézetek:

"– (…) Fura élet ez a miénk. Becsüljük az ellenfeleinket, és azok is minket. Az ember többnyire megkedveli a vele szemben állót… még akkor is, ha minden tőle telhetőt elkövet, hogy a fejét a víz alá nyomja."

"A sikeres megtévesztés lényege, hogy az ember tudja, mikor mondjon igazat."

"A fecsegés olyan szolgálatot tesz, mint egy biztonsági szelep. Az emberek élvezik a szóbeszédet. Fölpezsdülnek tőle, és könnyebben elviselik gondjukat-bajukat."

"Tuppence, aki egy parókián nőtt fel szabadon és fesztelenül, meglehetősen lenézte a „túlzott higiéniát”, s a maga két gyerekét olyan szellemben nevelte, hogy a kosz kis mennyiségben kifejezetten ellenállóvá teszi az embert."

A sorozat:

2015-ben készült egy kis mini-sorozat a párról. Partners in Crime címen, amit Tommy és Tuppence forró nyomon-ra fordítottak le. Itt van egy előzetes belőle :)