Helyszínünk Olaszország, a Tirrén tenger és azon belül Torre, a legkedveltebb nyaralóhely. Augusztus közepén járunk. A címben szereplő Mario egy pincér, akit a mesélő egy szállodában ismert meg. A másik oldalon bűvész mesterünk Cavaliere Cipolla.
A mesélő családjával (feleségével és két gyermekével) az Esquisito szállodában töltik nyarukat. Azonban kikapcsolódásuk nem lehet felhőtlen, a gyerekek szamárköhögésben szenvednek. Ezért a szálloda tulajdonosa egy vendégeskedő hercegnővel az oldalán arra kéri őket: költözzenek a szálloda másik végébe. Átköltöznek egy másik helyre, ám ott a rendőrség kapja el őket, amikor hagyják a kislányt pucéran fürdeni. Ennek ellenére mindannyian kitartóak: maradnak.
Elmennek a bűvész előadására, ahol Mario is jelen van. Cipolla előadása nem nyűgözi le őket, a főszereplő végig azt hiszi, hogy tehetségtelen senkiházi és az egész színjáték. Ugyanis a varázslónk a közönséget bevonva ad műsort. Számoltatja őket, meggörbíti az embereket és nyelvüket, kártyázik velük. Mindeközben gátlástalanul vedel.Sokáig tart, de a nézők rájönnek, hogy a bűvész teljesen átvette az irányítást a testük felett. Néhányuknak szteptáncot kell járniuk és így tovább.
A csattanót nem írom le, az nagyjából fél oldalt tesz ki, aki akarja az elolvassa. Maradjunk annyiban, hogy nekem hatalmas nagy csalódás volt. A cím alapján többet vártam.
Sajnos a szerzőben is csalódnom kellett. Ez a kötelező nem volt olyan jó, mint Kafka Átváltozása. Az utóbbit még élveztem is. Ennek viszont sem az írásmódja sem a története nem tudott megfogni. A mögöttes gondolatot értem. A csók jelentnél eléggé egyértelmű, hogy ez egy fasiszta ellenes könyv. Mely szerint az erőszakot csak erőszakkal lehet legyőzni. Cipolla a fasiszta eszmét jeleníti meg, az ő bukása a fasizmus bukása is egyben.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése