Könyvadatok:
Oldalszám: 336 oldal
Téma: new adult
Sorozat: Szakítópróba 2. része
Kiadás éve: 2013
Fülszöveg:
Cade azért költözött Philadelphiába, hogy színész legyen, és maga mögött hagyja a problémáit Texasban. Eddig azonban a problémáktól nem sikerült megszabadulnia, a színpadra pedig nem sok alkalommal jutott fel. Amikor Max megszólítja egy kávézóban, és azzal az őrült ötlettel áll elő, hogy játssza el a barátja szerepét… Cade beleegyezik.
Véleményem:
Az első reakcióm, amikor megláttam a borító képét: Hé! Ezt a srácot ismerem! Szerepelt az egyik kedvenc sorozatomban. Aztán jobban megnézve a csaj is egyre ismerősebb lett. Majd rádöbbentem, hogy talán jobb lenne elkezdeni olvasni, ha még aznap végezni akarok vele. Bele is kezdtem és szinte teljesen ledöbbentem. Az nem lehet, hogy a Szakítópróbát és a Színjátékot ugyanaz a személy követte el! Pedig ez az igazság. Cora Carmack megtanult írni! 
Most sem kellett kifejezetten nagy erőfeszítést tennem annak érdekében, hogy hamar a végére érjek. Ugyanis olvastatta magát. Nem volt olyan érzésem, hogy le kellene tennem, el kell gondolkodnom, aludnom kellene vagy meg kellene néznem a híradót. Mindig történt benne valami, nem unatkoztam. A szereplők is rendben voltak. Eleinte nem szerettem Maxet, mert csak egy picsogó libának hittem, de ez hamar megváltozott. Cade vitte a hátán az elejét, őt viszont a 30. oldal után felváltotta a Dühös lány. Arany fiú valahogy elveszítette ezek után a báját. Szinte túl tökéletes volt, amit nem nagyon hittem el.
Tetszett, hogy a szerepek állandóan cserélődtek, ahogyan a szemszög is változott. A szerelmi háromszöget kicsit hanyagoltuk, aminek szintén nagyon örültem. Továbbá azért is hálás vagyok, hogy továbbra is megmaradtunk a romantikus területen és nem mélyültünk el túlzottan az erotika világában. Viszonylag kiszámítható cselekményszála van. Nekem egy kicsit Gyönyörű Sorscsapás hangulatom volt. Azzal a különbséggel, hogy a Színjáték írónője megkönyörült rajtunk és nem traktált minket felesleges veszekedésekkel és összezördülésekkel.
A végével azonban nem voltam kibékülve. Kicsit lezáratlannak éreztem, és az epilógus sem tudta kielégíteni a kíváncsiságomat.
Mindenkinek akinek tetszett a Szakítópróba. Valamint annak is, aki utálta az első részt és fejben már rég leírta az írónőt. Meglátjátok: ez sokkal jobb! Nem egy világmegváltó könyv, de szórakoztató és végeredményben ez a lényege.
Értékelés:
