Nicolas Barreau: A ​nő mosolya *Mini-könyvklub 6*

Könyvadatok:

Kiadó: Park Kiadó

Oldalszám: 286 oldal

Téma: romantikus

Sorozat: -

Kiadás éve: 2014

Megrendelhető: Book24

Fülszöveg:

Véletlenek pedig nincsenek! – vallja Aurélie Bredin, aki édesapja halála után átveszi egy kis párizsi étterem irányítását. Azon a végzetes novemberi napon, amikor olyan boldogtalannak érzi magát, mint még soha, a Szent Lajos-sziget kis könyvesboltjában különös könyvre bukkan: A nő mosolya című regény egyik helyszíne nem más, mint az ő vendéglője, a főhősnő pedig mintha… 
Nem, ilyen nincs! Aurélie elhatározza, hogy utánajár a rejtélynek: meg kell ismerkednie a regény írójával. Csakhogy próbálkozásai sorra kudarcot vallanak, mígnem egy szép napon az író levele a postaládájába pottyan. Találkozásuk azonban egészen másképp alakul, mint ahogy elképzelte…


Miért pont ez?:
Ha jól emlékszem, akkor tavaly februárban vásároltam ezt a könyvet. Egyszerűen azért, mert megtetszett a borító, láttam pár jó értékelést róla a molyon és mert valahogy éreztem, hogy ez az én könyvem. Aztán teljesen el is feledkeztem róla, míg a Mini-könyvklub 6. fordulójának vége felé nem értünk és ott álltam, hogy választanom kellett egy könyvet, amit romantikus kategóriában fogok elolvasni. 

Véleményem:

Nagyjából ez a második könyvem, ami Párizsban játszódik az Anna és a francia csók óta. Ami kicsit fura tekintve, hogy odavagyok Franciaországért és a fővárosért is. Nicolas Barreau a könyvével viszont rögtön odarepített a belváros utcáira.

Bevallom őszintén, 
az első pár oldal elolvasása után nem arra számítottam, mint ami a végén kikerekedett belőle. Tudniillik megint elfelejtettem elolvasni a fülszöveget. Ettől az aprócska ténytől függetlenül azonban egészen jól szórakoztam. Mondhatni, hogy együltő helyemben kiolvastam a könyvet (, ami azért köszönhető az időszűkének is, de itt-ott egy kis biológia tanulás is bejött). 

A történet kezdetén megismerkedünk Aurélia-val,
aki egy francia étterem tulajdonosa, nem rég hagyta el a szerelme és egy könyv mentette meg az életét. Egy könyv, amiben ő maga is szerepel, méghozzá a főszereplő szerelmeként. Aurélia levelet ír a kiadónak és az írónak, hátha választ kaphat a kérdéseire.

Az a könyv, ami Aurélia életét megmentette nem volt más, mint A nő mosolya.
Nagy meglepetésre én szívesebben olvastam volna erről a könyvről még többet. Érdekes, hogy a könyvben szereplő könyvnek a szereplői és a története is jobban felkeltette az érdeklődésemet, mint maga a könyv. Huppsz...

Két kicsit hóbortos, 
magának való de abszolút szerethető főszereplővel van dolgunk. Aurélia már azzal belopta magát a szívembe, hogy idézeteket gyűjt a falára. Továbbá szerinte a szerencse és a szerencsétlenség néha határos egymással, ami teljesen igaz André esetében. Nagyon nem szeretnék spoilerezni ezzel kapcsolatban, legyen annyi elég, hogy a férfit is sikerült megkedvelnem a sok hibája ellenére.

Néha már sajnáltam a két szereplőnk szenvedéseit és majdnem beléptem a könyve, hogy jól megszorongassam őket és rájuk üvöltsek: vegyétek már észre magatokat!
Igaz, kidolgozatlannak is éreztem őket. Amit most nem biztos, hogy meg tudnék magyarázni, de van bennük valami idegen, amivel nem tudtam kibékülni. 

A történet maga egyáltalán nem volt annyira gördülékeny, mint ahogy azt hittem, hogy az lesz. Ilyen szempontból alul múlta az elvárásaimat. Aranyos, cuki, kicsit habos-babos is, de egyáltalán nem az a "Fú, de romantikus" példány.

Mindenesetre a könyv egy dolgot megtanított: nem fogok írókat nemzetiségük alapján megítélni az egyszer tuti biztos. Mert lehet valaki angol, aki fantasztikus franciákról szóló könyvet ír és lehet egy német, aki a franciákról nem igazán tud írni, de talán még jó is kisülhet a dologból. 

Összegzés:

Read More

Tommy Wallach: Kösz, ​hogy… *Mini-könyvklub 6*

Könyvadatok:

Kiadó: GABO

Oldalszám: 298 oldal

Téma: romantikus

Sorozat: -

Kiadás éve: 2016

Megrendelhető: Bookline

Fülszöveg:

Parker Santé ajkát már öt éve egyetlen szó sem hagyta el. Miközben osztálytársai fényes jövőjüket tervezgetik, ő csak sodródik, szállodákban bámészkodva üti el az idejét, a vendégeket figyeli. Amikor azonban megismerkedik Zelda Tothtal, egy ezüsthajú lánnyal, aki állítása szerint jóval idősebb, mint amennyinek kinéz, a fiú ráébred arra, hogy talán mégis van a világban néhány dolog, amiért érdemes élni.

Véleményem:

A Mini-könyvklub előtt sohasem hallottam a könyvről. Még a borítója is messze elkerült a moly.hu-n. Összesen 6 és fél darab értékelés kering róla a neten. Aztán megláttam Zsófi és Bea blogján, és már hirtelen nem bántam, hogy ezt választottuk márciusra "kötelező" olvasmánynak. 

A kezdés nagyon ott van. Valahogy azonnal képes volt beszippantani. Annyira, hogy utána csak pár órába telt, mire a végére értem a könyvnek. Egy dolog van, amit nem értek: miért nem olvastam én ezt előbb? 

"Micsoda kaland volt, ugye?"

Úgy látszik, hogy ezúttal sikerült januárra, februárra és márciusra is olyan könyvet választanunk a könyvmolyokkal, ami valamiben különbözik a tucatkönyvektől. Vagy a téma, vagy a stílus és ebben az esetben a szereplők voltak szokatlanok.

Komoly és egyben humoros olvasmány. Hiszen olyan dolgokat dolgoz el (alkoholizmus, egy szeretett ember elvesztése, traumák sora), amivel egy átlagos ember is találkozik a mindennapjaiban. Ehhez vegyít egy érdekes témát: [spoiler!] az öröklétet. Minden mellett pedig megtalálható a maró gúny és az igazi fergeteges poén felhő is. 

" - Sosem értettem azokat, akik feketén isszák a kávéjukat. Hát nem elég keserű így is az élet?"

Mondja Zelda, a mosolygós, tündérhajú lány, aki hisz abban, hogy mindig a jelenpillanat a legjobb, ami életében történt vele. Erre Parker, a beszélni nem tudó, végtelenül pesszimista és magába zárkózó srác így felel: 

"Az élet nem valami cukormázas dolog. Akkor meg miért édesítsem meg a kávét?"

Ez a két mondat tökéletesen leírja őket. Mintha két ellentétes pólusú világban élnének. Mind a ketten rendkívül erős egyéniségek. 
Zelda feladata nem más, mint kimozdítani szegény Parkert a csigaházából és megtanítani élni. És minderre rengeteg pénzt és némi időt is hajlandó szánni.

Van egy valami, ami engem nagyon zavart. Úgy nagyjából a könyv közepén kiderül egy titok Zelda múltjáról. Amivel engem az író nem tudott meggyőzni. De tudjátok mit? Ezzel lett kerek, extra és különleges a történet. Enélkül nem lenne az ami. 

Összegzés:

Read More

Zakály Viktória: Szívritmuszavar *Mini-könyvklub 6.*

A többiek véleményét ide kattintva olvashatjátok.

Könyvadatok:

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 208 oldal

Téma: romantikus

Sorozat: Szívritmuszavar 1.rész

Kiadás éve: 2012

Megrendelhető: Könyvmolyképző

Fülszöveg:

Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. 

Egy hely, melyet soha nem feledsz.
Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.
Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte.
De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaitól? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet? 

A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba.

Véleményem:

Mi volt az első gondolatom, amikor pár óra maratoni olvasás után becsuktam a könyvet?
- Hát ez jó megosztó könyv lehet!
És ezek után bárhol böngésztem a neten kiderült, hogy igazam volt.

Rengeteg érzést, emléket és érzelmet felhozott úgy, hogy közben nagyon keveset mutatott. Valami egészen különlegesnek lehettem tanúja. Teljesen a hatása alá kerültem. Egy kis részem meghalt, amikor a végére értem.

Mind az írásmódja, mind a könyvbéli megszólítás egyedi. Az események két szálon futnak. Először egy narrátor (megjegyzem: igazán kényszerű és agyoncsavart stílusban) a jelenről mesél nekünk. Majd átcsöppenünk a múltba, ahol a főszereplő lány szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Ő pedig hozzánk, olvasókhoz és egyben a szerelméhez is szól.  

Pár dolog idegesített, de ezeken gyorsan túllendültem, mintha részei sem lettek volna a regénynek. Pedig a rengeteg ismétléssel és előreutalással engem aztán a pokolba lehet kergetni. Most megmakacsoltam magamat és azt mondtam: nem érdekel, én akkor is végigolvasom! 

Nem is kellett olyan sokat küszködnöm. Ez a habos torta olyan szépen csúszott le, mint a gloup zselét használok torkán az antibiotikum tabletta.

A történet alakulása engem nem igazán érintett meg. Bocsi, de nem tudtam megérteni a be nem teljesült szerelem-mindenki megcsalja egymást dilemmát. Upszi.... 

De amellett nem tudok elmenni, hogy miért kellett annyi szereplőnek felakasztania magát? Mi ez a visszatérő motívum? Magyarországon ennyire gyakori lenne, hogy valaki a padláson vagy a pincében egy kötéllel mászkál fel-alá? 

A legfőbb dilemmám, hogy mit kezdjek egy olyan könyvvel, ami megérintett, összerázott és megbékített? Mi mást lehetne vele kezdeni, mint szeretni? Szóval eldöntöttem, hogy én szeretem ezt a könyvet. A sok hibája ellenére is.  

Annyira szerettem volna még tovább olvasni! Nem azért, mert kíváncsi voltam a szereplők történetére. Hanem, mert a stílusa és az írásmódja valami fantasztikus. Számomra pont ezért egyedi. Ezért tudott kitörni a sok Könyvmolyképzős könyv közül.

És hogy mi lesz a következő teendőm? Természetesen befejezem a második részt, amit már el is kezdtem olvasni :D

Összegzés:

Read More

Jojo Moyes: Mielőtt ​megismertelek *Mini-könyvklub 6*

Könyvadatok:

Kiadó: Cartaphilus

Oldalszám: 488 oldal

Téma: romantikus

Sorozat: Mielőtt ​megismertelek 1. része

Kiadás éve: 2012

Megrendelhető: Agave könyvek

Fülszöveg:
Louisa ​​Clark elégedett az életével: szereti a csendes kisvárost, ahol születése óta, immár huszonhat éve él, a munkáját a városka egyik kávézójában. Szereti a családját, a mindig hangos, zsúfolt házat, ahol apjával, anyjával, az Alzheimer-kóros nagyapával, a család eszének tartott nővérével és annak ötéves kisfiával él. És talán még Patricket is, a barátját, akivel már hét éve vannak együtt. Egy napon azonban Lou szépen berendezett kis világában minden a feje tetejére áll: a kávézó váratlanul bezár, és Lou, hogy anyagilag továbbra is támogathassa a családját, egy harmincöt éves férfi gondozója lesz, aki – miután egy motorbalesetben teljesen lebénult – depressziósan és mogorván egy kerekes székben tölti napjait… 
Will Traynor gyűlöli az életét: hogy is ne gyűlölné, amikor egyetlen nap alatt mindent elveszített? A menő állása Londonban, az álomszép barátnője, a barátai, az egzotikus nyaralások – mindez már a múlté. A jelen pedig nem is lehetne rosszabb: nem elég, hogy önállóságától és méltóságától megfosztva vissza kellett térnie a szülővárosába, ebbe az álmos és unalmas városkába, a szülei birtokára, most még egy új gondozót is felvettek mellé, anélkül hogy kikérték volna a véleményét. Az új lány elviselhetetlenül cserfes, idegesítően optimista és borzalmasan felszínes… 
Lou-nál és Willnél különbözőbb két embert keresve se találhatnánk. Vajon képesek lesznek-e elviselni egymást, és -pusztán a másik kedvéért- újraértékelni mindazt, amit eddig gondoltak a világról?

Véleményem:

Ez nehéz lesz....

TETSZETT!

Jól van Orsi, ügyes vagy! Kisajtoltál magadból egy értelmes mondatot! Na, gyerünk!...

Igazság szerint számomra azért nehéz erről a könyvről írni, mert megfogott, szórakoztató és mellesleg szívmelengető volt. Nem tudok egyetlen negatív dolgot sem említeni. Számomra úgy kerek, ahogy van. Lehet, hogy némely ember szerint vannak hiányosságai, de nekem ezek nem igazán tűntek fel. SŐT! Annyira megkedveltem a Mielőtt megismertelek-et, hogy elhatároztam: muszáj saját példányt is beszereznem belőle. Nem azért, mert olyan rengetegszer újra fogom olvasni. Hanem azért, mert a szereplők, a történet és maga az egész szinte hozzámnőtt. 

Sokan úgy tartják, hogy ez egy romantikus regény, mégis szerintem nagyobb hangsúlyt kapnak az kérdések, amik Will és Lou története során felmerülnek. Itt nem csak az erkölcsi kérdésekre gondolok, hanem arra a fajta életút keresésre, ami Louban megy keresztül. Az ő igazi élete épp hogy elkezdődik, miközben azzal kell szembenéznie, hogy Willé hogyan ment tönkre. Hihetetlen az, amin ők ketten keresztülmennek. Bámulatos maga a történet. 

És egy kicsit én is Lou vagyok, na meg persze egy csipetnyi Will. Igen, olyan vagyok, mint az a lány, aki bár 7 éve él egy párkapcsolatban, nem látja annak a jövőjét. Olyannyira nem tudom, hogy mit kezdjek az élettel, nem találtam még fel magamat. A legtöbb pillanatban elveszett vagyok, csak sodródom az árral. Azonban belőlem is néha kitör egy kis Will, aki szereti az élet minden egyes percét, aki többre vágyik, és aki az adrenalin megszállottja. És belepusztulnék, ha ez a rész kiveszne belőlem.

Úgy mentem neki ennek a könyvnek, hogy tavaly már láttam a belőle készült filmet. Aminek a végén természetesen én is bőgtem. Elmondhatatlanul mélyen érintett maga a fő kérdés, amire Will megadta a saját válaszát. A könyvnél nem igazán jött át az a nagy dráma, a katarzis. Egyszerűen csak sajnáltam, hogy így alakult a vége.

Nem rég megjelent a kötet második része is, ami egy egyszerű chick lit Patrícia, a SZEMBETŰNŐ bloggerinája szerint.Én ezt a könyvet nem igazán tervezem elolvasni. Ahogy már említettem: számomra így lett kerek a történet. 

Visszatérve a romantikus részhez. Nem tudtam eldönteni, hogy Will végső soron szerelmes volt -e Lou-ba vagy csak jót akart neki. Én inkább a második variáció felé hajlok. A film egészen ól eltolja az arányokat, és azt érezteti velünk mintha... Azonban szerintem még az írónő sem akarta eldönteni ezt a kérdést. Inkább ránk és a fantáziánkra bízta ezt a dolgot.

Összegzés:

Read More