Amikor egy nagyhírű, különc, világról világra vándorló lélek érkezik a bolygóra, az utolsó lázadók egyikének testét kapja ittlétéhez. A Vándor, aki Melanie Stryder testébe költözik, ismeri a nehézségeket és kihívásokat, amelyekkel szembe kell néznie egy emberi burokban élve. Tud a mindent elsöprő érzelmekről és a mindennél erősebb emlékekről. Egyvalamire azonban nem készült fel. Arra, hogy új testének előző lakója nemhogy nem költözött ki a burokból, de egyenesen visszaköveteli a tulajdonát. Melanie nem hajlandó feladni, nem hajlandó eltűnni.
Ő egy kőkemény lány, aki a végsőkig küzdeni fog a testébe betolakodó idegen létforma ellen.
Melanie megtölti a Vándor elméjét az emlékeivel és képekkel a szerelméről, aki egy távoli helyen bujkál, és még mindig nem adta fel a harcot az idegenek ellen. Mivel a Vándor képtelen ellenállni a rátörő érzelmeknek, vágyakozni kezd a férfi után, akivel még soha nem találkozott. Aztán egy váratlan fordulatnak köszönhetően Melanie és a Vándor szövetségesekké válnak, és a két lélek ugyanabban a burokban vág neki az arizonai sivatagnak, hogy megtalálják a férfit, akibe mindketten szerelmesek…
Vélemény:Anno velem Stepheine Meyer szeretete meg az olvasást, a szinte mindenki által ismert Twilight Sagaval. Régen tényleg nagyon imádtam a sorozatot, szinte faltam a könyveit és ugyanolyan izgalommal vártam a belőlük készülő filmeket is. Az évek során azonban megváltozott a véleményem és az ízlésem is. VISZONT! Régi jó kapcsolatunkra és az arra való tekintettel, hogy ez a bejegyzés egy másik könyvről szól: most nem fogom elemezni ezeket az irományokat.
Az ok, amiért ezt elmondtam az az, hogy éreztetni tudjam: Mennyire nem szerettem volna elolvasni a másik, különálló könyvét, nevezetesen A burok-ot. Nagyon sokan mondták, hogy egyáltalán nem hasonlít írójának másik könyveire, de szerintem épp hogy nagyon is érződik rajta (hogy miért az majd később kiderül. Most kezdjünk az elején:
Ez a még (és remélem így is marad) egymagában álló történet az első pár oldalával belopta magát a szívembe. Rögtön megkedveltem a főszereplőket, Melanie-t és Vándort is; szinte faltam az oldalakat! Aki olvasta a fülszöveget, annak van némi elképzelése, hogy miről szólhat az első 10 fejezet.Azonban ez nem is lenne baj, hiszen itt az események pörgősek, gyorsan eljutunk A-ból B-be.
Azonban úgy a közepe felé kezd megtorpanni a történet. Nincs jelentős előre lépés, a szereplők személyisége változik csak, azonban is is annyira lassan és komótosan, hogy a lelkes olvasó is elunja magát rajta.
Ami feldobná egy kicsit a történetet az mi más lenne mint a szerelmi száll? És ezt meg is kapjuk. Azonban az időközben kibontakozó szerelmi három? vagy négy? szög eléggé kesze-kuszává válik a végére. Na, itt látszik meg a könyvön, hogy Stephenie írta! Ugyanazt a bonyodalmat szövi bele és bár van pár eltérés, de a vége ismételten szörnyen "gagyi" lesz.
Összegzés:Borító: 5/5 - Egyszerű és nekem tetszik.Cselekmény: 7/10 - A közepe végtelenül unalmas, de a többi rész pörgős és néhol még érdekes is.
Szereplők: 4/5 - Azért vannak páran az emberek közül, akiket nem tudtam a szívembe zárni.
