Dorothy Koomson: Az utolsó csepp

Fülszöveg:
Egy ártatlan rajongás örökre megpecsételte a sorsukat.

Két tizenéves lány, akiket azzal vádoltak, hogy megöltek egy tanárt. De csak egyikük került börtönbe a gyilkosságért, a másik szabadon élhetett.
Két tizenéves lány, akik akár barátnők is lehettek volna. De ugyanazért a férfiért rajongtak, és emiatt örökre megváltozott az életük.
Húsz év elteltével kiszabadul a gyilkosságért elítélt Poppy. Még mindig állítja, hogy ártatlanul került börtönbe, és feltett szándéka, hogy megkeresi Serenát. Szembe kell nézniük egymással és a közös, sötét múlttal. Mi történt valójában? Jól ítélt-e a bíró? Melyik lány volt a gyilkos? És mit tett a tanár a két tapasztalatlan tinédzserrel, amiért az életével fizetett?
Dorothy Koomson lebilincselően feszes regényéből A fagyis lányok címmel 2013-ban angol tévésorozat készült. Felkavaró és hazánkban is aktuális témája miatt csak felnőtt olvasóknak ajánljuk.

Könyvadatok:
Téma: thriller
Kiadó: Kulinária
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 300 oldal
Megrendelhető: BOOK24

Miért pont ez?:

Először Bea és Zsófi oldalán találkoztam a könyv ajánlójával. Azon a nyáron a Lírában pedig szinte poton pénzért lehetett hozzájutni, úgyhogy beszereztem belőle egy saját példányt. Idén már a Várólistás csökkentés kihívás egyik könyveként is bekerült a listámba, mert azóta sem sikerült leülnöm és végig olvasnom. De így, hogy 2 hetet otthon töltöttem, valamivel el kellett ütnöm az időt.

Véleményem:
Nagyon nehéz volt ezt a könyvet olvasni. Főleg onnantól kezdve, amikor rájöttem, hogy a jelen összes bonyodalma -a múltban történt- két tizenéves megerőszakolásából ered. Ráadásul nem csak szexuális bántalmazásról volt szó, hanem fizikai és lelki terrorizálásról is. A könyvben négy szálon futnak az események: a jelenben két különböző nő mindennapjait láthatjuk, a múltban történteket ugyanez a két nő meséli is, csak gyermeki fejjel. A szálak a múltban és a jelenben is összeérnek, míg végül a két nő élete is végleg összefonódik.

A múlt béli eseményeket olvasni kemény dió. Olyan nehezemre esett, hogy számtalanszor félre kellett tennem a könyvet, mert egyszerűen nem bírtam megemészteni. Gyomorforgató volt, az író nagyon kegyetlenül az arcomba tolta a kemény valóságot. És bár alap esetben nem értenék azzal egyet, hogy a borítón fel legyen tüntetve, de itt nagyon is támogatom: „Csak felnőtt olvasóknak.”
Nem azért, mert az erőszakról, a rossz emberekről, a pszichopatákról és a megfelelési kényszerről nem kell beszélni. Hanem azért, mert ebben a formában ez egyszerűen túl sok.

A szereplőket megfelelően kidolgozottak, bár a felnőttek viselkedése hagyott néha kívánni valót maga után. A központi szerepet a gyerekek játszották, és a gyerekkori emlékek. Mégis kicsit hitetlenkedve állok az előtt, ahogyan a szülők viselkedtek, miután kiderültek a gyerekeik viselt dolgaik. Elutasították őket, hazugnak nevezték a két lányt, és nem hittek nekik. Ez juttatta oda őket, ahova felnőttként kerültek. És bár a trauma azok után is nagy volt, amit a férfi okozott a lányoknak, a szülők is hozzájárultak ehhez.

Érdekes, hogy a traumákat, mennyire nehezen tudják feldolgozni az immár felnőtt nők. 20 évvel később is kísérti őket a múltjuk: mindaz amit tettek, és mindaz, amit nem tettek meg. Ráadásul egyikük még börtönbe is volt, mely gyökeresen megváltoztatta. Sajnos Poppy nem tudott tovább lépni, nem tudott új életet kezdeni. Míg a másik személynek látszólag minden megadatott: szerető férj, két gyerek, rendes munka. A sajtó és a közvélemény viszont mind a kettejüket hidegvérű gyilkosként könyvelte el. 

Sok kérdést felvet a könyv: Te mit tennél, ha kiderülne, hogy a testvéred egy gyilkos? És ha a gyermekedről derülne ki ugyan ez? Hinnél neki, ha tagadja a gyilkosságot? Elhinnéd, hogy évekig bántalmazták, miközben Te semmit sem vettél észre belőle? 

Összegzés: