Bencze Blanka: Pulcsiban ​alszom

Fülszöveg:Málna egy átlagos középiskolás lány. Volt. Amíg csak egy nagy csalódás után már semmi más nem érdekli, csak az, hogy mit mutat a mérleg. Egy idő után nem fontosak sem a barátok, sem a suli, csakis a kalóriák és a dekagrammok. Óriási, bő, fekete cuccokban jár, és folyton fázik. Pulcsiban alszik.
Bencze Blanka még maga is az érettségi előtt áll, pontosan látja korosztályának problémáit, beszéli a nyelvüket, ezért is lett első regénye a Rólad – Neked Könyvek első darabja. Fanyar humorral, pontosan ábrázolja az anorexiát, a testképzavart, a családokban tátongó űrt, miközben mesélő stílusa magával ragad, és talán a végén mégis minden elindul valamerre jó felé.

Könyvadatok:
Téma: ifjúsági
Kiadó: Menő Könyvek
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 304 oldal
Megrendelhető: ÚJ KÖNYVEK

Miért pont ez?: 
Ismét egy ifjúságival jelentkezek. Nem mintha mostanában csak is kizárólag ezt a kategóriát preferálnám, de sok olyan könyveket tudhatok magam mögött, amikről nem szívesen beszélek. Jó pár történet után ennek a könyvnek tényleg olyan mondanivalója és témája volt, amiről szívesen írok itt a blogon is. 

Az értékelés néhol spoileres részeket tartalmazhat, amiért előre is bocsánatot kérek. 

Véleményem:

A történet egy mindennapi lányról szól, akiről már a könyv elején kiderül, hogy legjobb barátja a mérleg, mániákusan figyel a szervezetébe bevitt ételek mennyiségére és rettentően rondának látja magát. A pszichés betegségének neve is van: anorexia nervosa. 

A könyv a főszereplő szemén keresztül rendkívül részletesen járja körbe a betegség tüneteit, hátterét, mellékhatásait, fajtáit és kezelését. Nem tabuként kezeli a témát, hanem igazán belemélyed. Méltán lehet róla állítani: aki küzdött már hasonló betegséggel az magára ismer a sorai között. 

Hogy honnan tudom? *STORY TIME*

13 évesen bármit megtettem volna, hogy csak egy grammnál kevesebbet mutasson a mérleg minden egyes nap reggelén. Az én legjobb barátom mai napig a számlap, és nem telik el étkezés úgy, hogy ne azt érezzem: ezt már megint nem kellett volna. Azonban ma már nem rohanok minden étkezés után sírva a mosdóba, hogy a pár perccel azelőtt elfogyasztott ételt visszaöklendezzem. Egyszerűen találtam egy jobb módot arra, hogy ha túllépem a napi engedélyezett kalóriabevitelt, hogyan tudom levezetni. 

Mondhatnám, hogy teljesen egyedül jöttem rá, hogy a sport mennyire király, és hogy a boldogsághormonok mennyit számítanak. Azonban ez nem lenne igaz.13-17 éves koromig szinte mindennap lejártam edzeni. Heti háromszor teniszeztem, nyáron kétszer úsztam és mindennap dupla fitwalk vagy thaibox edzésen vettem részt. A sport megszállotja voltam, még sem fogytam tőle semmit, mert halálra zabáltam magamat minden egyes alkalommal, majd bűntudatól a már ismertetett mellékhelységben kötöttem ki. 

A változásra több évre, egy pszichológusra, a családom és barátaim támogatására és olyan emberekre volt szükségem, akik hasonló problémákkal küszködtek. Nem egyik napról a másikra változtam meg, nem lettem ugyanaz az ember, mint a betegség előtt. Soha nem mondhatom azt, hogy gyógyult vagyok, mert a betegség mélyen a fejembe férkőzött, és kitörölhetetlen nyomot hagyott.
*STORY VÉGE*

A könyv valósághűen ábrázolja az AN minden egyes tűnetét, azt is, amit Málna kiemel (menstruációs zavarok, hulló haj, hidegérzet, testsúlycsökkenés, félelem az elhízástól, állandó éhség), és azokat is amit a főszereplő direkt nem ír le. A fokozott agressziót, a félelemet attól, hogy valaki rájön a titkunkra, a érzést, hogy senkinek sem vagyunk fontosak, és még sorolhatnám. 

Díjazom benne azt, hogy a főszereplő egy egészségesebb életmódot talált magának. Az is nagy előnye, hogy hangsúlyozza: Málna nem visszaváltozott, hanem új ember lett belőle. Teljesen más dolgok lettek neki fontosak, meglátta az élet apró örömeit, és kicsit felnyílt a szeme is. 

Úgy tűnhet, Málna egy pasi miatt betegedett meg, és egy pasi miatt lett jobban is. Ami persze úgy hazugság, ahogy van. Igaz, kellett hozzá a két fiú, hogy nagyobb személyiségváltozáson essen át, de sokkal fontosabb és nagyobb hangsúly van magán a lányon. Az emberi kapcsolatok és azok hiánya szintén kiemelt szerepet kap. 

Nem éreztem azt, hogy hirtelen a semmiből jött volna az áttörés, de így is gyors volt a gyógyulás. Konkrét hullámvölgyek és hullámhegyek maradtak ki. Tapasztalatom szerint a pszichés betegségből kivezető út nem lineárisan felfelé ívelő függvény, hanem girbe-görbe, kacskaringós. Néha visszatérünk a rossz szokásainkhoz, de utána sikerül valahogy újra talpra állni, és kezdünk mindent megint újra. (Azért nem az elejétől, mert mindegyik visszaesés, és az abból való felépülés egy aprócska lépés a gyógyulás felé.)

Amit a könyv rosszul és eltúlzóan tárgyal az maga a pszichológusnál töltött órák, és a szülők. Tudom milyen karrierista szülő mellett felnőni. Nem ilyen. Lehet Málna csak azért látja ilyennek a szüleit, mert a düh beszél belőle, ezt is el tudom képzelni. Ennek ellenére én egy kicsit jobban kidolgoztam volna a szülőket vagy akár a többi mellékszereplőt is. Elfogadom, hogy főhősünk zárkózott, de ez nem ok arra, hogy a szereplők olyan laposak legyenek, mint a legújabb tablet. 

A termékelhelyezésről is beszélnünk kell, ha már a rossz dolgoknál tartunk. Soha, de soha nem láttam még ennyi márkát, brandet vagy akár eszközt leírva egy könyvben. A döbbenetemet ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor meg akarod nézni a kedvenc filmedet online, de csak reklámoldalak jönnek fel. 

Kicsit személyesebbre sikerült ez az értékelés, mint amire terveztem, remélem nem vette el a kedveteket a könyvtől. 

Azoknak ajánlanám ezt a történetet, akik tudni szeretnék mi mindenen mehet keresztül valaki, aki pszichés betegséggel küszködik. A kicsiknek nem igazán, inkább a felnőtteb gondolkodású ifjúságnak.
Még valami: Ha hasonló problémával valaha is küszködtél nagyon nehéz lesz az első 50 oldal. Az első 50 oldal maga a pokol, de az ég is kitisztul egy kiadós zápor után. 

Összegzés: