Leylah Attar: The ​Paper Swan – Papírhattyú

Fülszöveg:
A szerelem nem halhat meg soha.

Azt mondják, 21 nap kell hozzá, hogy kialakuljon egy szokás. Ez hazugság! A lány 21 napig kitartott. A 22. napon pedig mindent megadott volna a halál nyugalmáért. Mert azon a bizonyos 22. napon rájött, hogy az ő megmenekülése a biztos halált jelenti vagy az apja, vagy a szerelme számára. A Papírhattyú komor, mégis szívet melengető szerelmi történet, tele nyersességgel, intrikával és feszültséggel.

Lenyűgöző mese szenvedélyről, veszteségről, megváltásról.

Könyvadatok:
Kiadó: Könyvmolyképző                                                  Téma: NA, romantikus

Oldalszám: 376                                                                  Eredeti kiadás éve: 2016
Sorozat: -                                                                             Megrendelhető: KMK

Miért pont ez?:
Akkor kezdtem el olvasni ezt a könyvet, amikor még teljesen újonnan jelent meg. Igen, azóta szenvedtem vele. Nagyjából a felénél abbahagytam, mert nem tudtam megállapítani, hogy hova tart a történet. Aztán mindenki mondta, hogy olvassam tovább, egyre jobb lesz. Végül beadtam a derekamat, és nem bántam meg. 


Véleményem:

Először nem értettem, hogy miért van ezért a könyvért mindenki oda. Nem olvastam a fülszöveget, így azt sem tudtam, hogy a 21. napon valami jelentős fog történni. Így nem is csoda, hogy hamarabb abbahagytam, minthogy ez bekövetkezett volna a történetben. 

Mert...:
- addig csak erőszakot és brutalitást láttam.
- nem láttam, hogy mi lesz a végkifejlett, hova fogunk eljutni.
- csak azt tudtam, hogy két ember egy hajón gyűlölik egymást. Az egyiket a bosszúvágy hajtva a másikat a tehetetlenség és az átélt borzalmak.

Aztán persze minden megváltozott. A két szereplő hirtelen sokkal érdekesebb lett, nem beszélve az egymáshoz fűződő viszonyukról. Az események is felgyorsultak, aminek rendkívül örültem. Szinte egészen jól elvoltam a végéig.

Mert...:- megértettem a könyv mondanivalóját
- olyan dolgok történtek, amikre nem számítottam és mégis imádtam.
- imádtam, hogy a főszereplők egyszer utálják, máskor imádják egymást. Imádtam azt a sok érzelmet, amit a könyv közvetített. 
- beleborzongtam, amikor eljött az ÍTÉLET napja. 

A vége viszont annyira klisés és satnya lett, hogy majdnem sírtam. Hogy lehet elrontani egy ilyen könyvet, egy ekkora nagy közhellyel? Nem akarok róla beszélni. Egyszerűen számomra túlságosan sokkoló volt ez az élmény. Nagyon aranyos, nagyon tündéri, de hányok tőle.

Összességében sajnos csalódnom kellett a könyvben. Nem hozta azt a színvonalat, amit én elvárnék egy olyan könyvtől, aminek ilyen fontos mondanivalója van.

Összegzés: