2017. április 15., szombat

F. Kosztyu Viola: Lorena

Könyvadatok:
Kiadó: Publio
Oldalszám: 250 oldal
Téma: ifjúsági
Sorozat: -
Kiadás éve: 2017
Ebook vásárlása: Publioboox
Fülszöveg:
Lorena egy kissé különc lány gitárral. Nem tudja elfogadni, hogy csak plázacicák csacsogását élvezheti, ha társaságra vágyik. Azonban a közös élmények miatt kezdi megszeretni ezt a más stílust képviselő bandát, amibe belecsöppent."Talán két óra sem kellett, Maggie és Stephen annyira berúgtak, hogy nem bírtak állni sem. Próbáltak beszélgetni, ám mivel érthetetlen volt mindkettőnek a mondandója, nem aratott nagy sikert. Mi egy szót sem értettünk belőle, de úgy tűnt, mindketten ismerik a közös részeg-nyelvet. Stephen leült Josh mellé, ő viszont nem a tengeribetegség miatt hányt, hanem a több doboz elfogyasztott sör miatt. – Ó, már jön fel a Hold. – nézett az égre Clarissa, még mindig Josh hátát simogatva. – Mé’, azt is ittunk? – törölte meg a száját egy újabb adag után Stephen."

Véleményem:
Hirtelen nem is tudom hol kezdjem. Szégyellem magamat, mert már nagyon régen végeztem ezzel a könyvvel és teljesen elfelejtettem róla írni.

Ez a könyv ízig-vérig ifjúsági olvasmány. Könnyed, olvasmányos és olyan kérdéseket tartalmaz, amik a tinédzserek nagy részét érdekli. Hasonlít Sarah Dessen nyári történeteire. 

Vannak benne könnyed részek
amit a fülszövegben is lehet olvasni. Ezek visszahozták azokat a kirándulásokat, amiket én is átéltem a barátaimmal. Igen, voltunk hajókázni, igen nyaraltunk és tanultunk együtt és még a játszótéren is bandáztunk, igaz utóbbit utoljára hetedikes korunkban csináltuk (és onnantól kezdve vér cikinek számított). 


Aztán ott vannak a komor fejezetek,
amik kellenek, mert nélkülük nem lenne igazi egy regény sem. A szereplők közül itt sokat meggyűlöltem. Voltak olyan karakterek, akiket meg sem próbáltam megérteni. A szülők is furcsák voltak. Egy-két emberbarát gesztust leszámítva többnyire csak Lorena szemszögéből lehetett látni őket, ami nem volt túl pozitív. 

Ami idegesített: 
Nagyon sok benne az éles váltás. A szereplők és a történet az egyik pillanatról a másikra változnak meg. Ezáltal kicsit sarkossá válnak a dolgok. Gondolok itt arra, hogy Lorena egyik fejezetről a másikra gondolja meg magát és áll be egy teljesen új baráti társaságba.
SPOILER!
A legzavaróbb az volt, amikor az egyik szereplő fogta magát és köszönés nélkül lelépett egy évre. SPOILER vége! 
Olyan volt, mintha bizonyos szakaszokat vagy történéseket kihagytunk volna.
A-ból rögtön Z-be zuhantunk. 


A lezárás túl hirtelen jött el.
Valahogy igazságtalannak találtam, hogy miután fejezeteken keresztül kellett Lorena sopánkodását hallgatnom (baromi idegesítő tudott lenni a csajszi) egyszerűen ennyire kis kunkori lezárást kapjak. 



Plusz:
Van egy kis beleolvasó a történetbe. :)



Összegzés:
Nem kell csodát várni minden egyes könyvtől. Ez éppen arra való, hogy kiszakadj egy-két órára a mindennapokból.
Ajánlom, ha szeretnél egy könnyed történetet olvasni barátokról, szerelemről, csalódásról; és szeretnéd visszaidézni azokat a nyarakat, amit a barátaiddal töltöttél. 


KÖSZÖNÖM AZ ÍRÓNŐNEK A LEHETŐSÉGET, HOGY OLVASHATTAM A KÖNYVÉT! 

2017. április 1., szombat

Könyvfesztiválos megjelenések, amiket szívesen olvasnék I.


Sziasztok!
Csináltam egy rövid összefoglalót a Könyvfesztiválon megjelenő könyvekről.
Ez a kis válogatás nem az összes megjelenést tartalmazza, csak azt ami engem is érdekel. :)

A könyvek címére kattintva meg tudjátok nézni őket. Illetve próbáltam berakni kis extrákat is ide-oda. Jó olvasgatást és szemezgetést! :)



Christopher Moore: Lestrapált lelkek
Egyszerűen beleszerettem. Már most látom a lelki szemeim előtt, hogy mennyit fogok rajta szórakozni. 

"Nagyon különös dolog történik San Franciscóban: a holtak lelkei titokzatos módon eltűnnek. Valaki vagy valami ellopja őket, és senki nem tudja az okát. Csak annyi sejthető, hogy mindennek egy narancssárga hídhoz van köze.
Charlie Asher halálkereskedő ugyanolyan értetlenül áll a probléma előtt, mint mindenki más. Néha pedig értetlenül fekszik. Mert a probléma annyira fogós, hogy konkrétan kifekteti. Nem is szólva arról a társadalmi léptékben kisebb, ám számára legalább olyan súlyos problémáról, hogy éppen egy harminc centis mókusember testében várja, hogy buddhista szerzetes barátnője új és lehetőleg élhetőbb testet találjon neki."
Gwenda Bond: Veszélyes ​játék
"Mielőtt még SUPERMAN Metropolis megmentőjévé vált volna…
… LOIS LANE már ott volt.
Lois katonatiszt apját Metropolisba szólítja a hivatása, és a család is vele költözik. Lois azonban hiába tökéli el, hogy meghúzza magát és beilleszkedik a közösségbe, amint belép új iskolája kapuján, rögtön látja, hogy ez nem lesz olyan egyszerű. Egyik diáktársa életét egy Harcosok nevű banda keseríti meg: összezavarják az agyát egy népszerű, virtuális valóságra épülő videójátékon keresztül, mely hamar magába szippantja a játékosokat.
Sziporkázó elméjét és menő új riporteri állását segítségül hívva Lois beleveti magát a rejtély megoldásába. Eleinte úgy tűnik, túl nagy fába vágta a fejszéjét, szerencséjére azonban segítséget kap egy titokzatos fiútól, akit csak internetes nevén, Smallvillesrácként ismer…"
Tahereh Mafi: Illaberek
"A tizenkét éves Dámamezey Alíz Alexandrának csupán három dolog számít: Anya, aki folyton ostorozza; a mágia és a szín, amelyek messziről kerülik; és Apa, aki mindig is szerette. Apa egy szál vonalzóval a kezében tűnik el Fenyérhátról, és három évvel később Alíz még mindig nem adja fel a reményt, hogy egyszer megtalálja. Apát ugyanis még a kalandoknál is jobban szereti, és hajlandó elindulni élete legnagyobb utazására, hogy a nyomára bukkanjon.
Kedvenc gyerekkori olvasmányai, például a Titkos kert és a Narnia Krónikái ihlették a népszerű Tahereh Mafit eme új világ megalkotására, ahol a szín fizetőeszköznek számít, a kaland elkerülhetetlen, a barátságra pedig a legváratlanabb helyeken talál rá az ember.
A nagysikerű Ne érints trilógia szerzője ezúttal a képzelet határain segít átlendülni az olvasóknak ebben a lebilincselő, modernkori tündérmesében.


Charlie N. Holmberg: A papírmágus
"Ceony Twill összetört álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán?
Azonban a varázslatok, amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét.
A papírmágus különleges, egyszerre sötét és szeszélyes kaland, amelyet a Disney tervez megfilmesíteni."

Gayle Forman: Engedj el
Gayle Forman-t imádom a Ha maradnék című könyve óta. Szívembe zártam és nem engedem, úgyhogy nem kérdés, hogy ezt a könyvét is olvasni fogom.

"Mindazoknak a nőknek, akik valaha is álmodtak arról, hogy hazafelé elhúznak a lehajtó mellett, és nem loholnak haza vacsorát főzni, mindazoknak, akik elképzelték már, hogy felszállnak egy vonatra, és elmennek egy olyan helyre, ahol senki sem követel örökös odafigyelést, bemutatjuk Maribeth Kleint, a meghajszolt dolgozó anyát, aki olyan lelkiismeretesen gondoskodik a férjéről és az ikreiről, hogy még azt sem veszi észre, amikor szívrohamot kap.
Ám, amikor megdöbbenésére azt kell tapasztalnia, hogy lábadozása teher azoknak, akik eddig mindenben rá támaszkodtak, Maribeth megteszi az elképzelhetetlent: becsomagol és elmegy. (tovább...)"

Lauren Graham: Gyorsan ​elhadarom
"Ebben ​a kötetben Lauren Graham egy pillanatra megállítja az időt, és végignéz eddigi életén. Hangos nevetésre késztető történeteket mesél a gyerekkoráról, a karrierje beindításának időszakáról és arról, amikor évekkel később a Vásott szülők forgatásán a lakókocsijában ülve feltette magának a kérdést: „Te most… ööö… befutottál?” Őszintén beszél arról is, milyen szinglinek lenni Hollywoodban („Már vadidegenek is aggódtak értem, olyan sokáig voltam szingli.”), arról, amikor egy alkalommal meghallgatáson vett részt a feneke, valamint arról is, milyen volt zsűritagnak lenni A kifutóban („Mintha csak divatalapú rövidzárlatot kaptam volna.”). Visszaemlékszik, milyen élmény volt, amikor megkapta a pergő nyelvű Lorelai Gilmore szerepét, valamint milyen érzés volt kilenc évvel később újra felvenni a szerepet, és mit jelentett neki mindez."




Marie-Aude Murail: Tartós hullám
Bár csak 168 oldalas, engem a borítójával és a fülszövegével sikerült levennie a lábáról.
 

"Louis tétován téblábol az életben, halálosan unja magát az iskolában.És akkor még itt van ez a kötelező gyakorlat is…Fogalma sincs, hová menjen, de végül is, tökmindegy, csak essen túl rajta, minél hamarabb. Jobb ötlet híján Jómami beprotezsálja a fodrászához,hiszen a gyakornok majdnem ugyanaz, mint a tanuló.Így csöppen Louis a Maité Fodrászatba,és az illatos-párás légkörben egy új világ nyílik meg előtte.Most már tudja, hol a helye, mi az ő útja.Ő igen, de mit szól mindehhez az iskola(amit egyre nagyobb ívben kerül)és a család, mindenekelőtt apja, a neves sebészorvos?"


Sarah Addison Allen:  Lost Lake – A varázslat tava
Sarah Addison Allen számos sikerkönyv (A csodálatos Waverley-kert, Sugar Queen – Édes élet, The Girl Who Chased the Moon, A barackfa titka) szerzője. Ezek a könyvek is megmozgatták a fantáziámat, de az utolsó pillanatban valaki mindig lebeszélt róluk. Elhatároztam: idén fogok Sarah-tól olvasni. 

"
Eby Pim képeslapon látta először a Lost Lake-et. Egy régi fotó, rajta néhány vastag betűvel szedett szó, ám Eby úgy érezte, mintha a jövőjébe pillantana bele. Mindez fél emberöltővel ezelőtt történt. Férje, George, már rég eltávozott. A fárasztó rokonok is elmentek. Semmi sem maradt, csak néhány tóparti kabin, ami sikeresen ellenállt a georgiai hőségnek és párának, továbbá a kallódók maroknyi csapata, akik – kimondatlan álmaiktól és vágyaiktól vezérelve – évről évre hűségesen ellátogatnak a Lost Lake-hez. (tovább...)"

Matthew Quick: Boy 21
Ezt a könyvet úgy néztem ki magamnak, hogy csak most tudatosult bennem, hogy ki is az ró személye. Matthew Quick-nek köszönhetjük a fergeteges Napos oldalt (, amiről az értékelésemet ide kattintva elolvashatjátok). A fülszöveg az új könyvénél is már nagyon izgalmas, bár nálam a borító nem annyira telitalálat. 

"Finley élete sosem volt könnyű. Két dolog azonban mindig tartotta benne a lelket: a kosárlabda és a barátnője. Aztán megérkezik az életébe egy harmadik dolog: Russ. Egy finoman szólva is furcsa fiú, aki azt állítja, a világűrből érkezett, és bár az ország egyik legjobb ifi kosarasa, a világért sem volna hajlandó pályára lépni. Finley mindenkinél jobban megérti Russ-t, segítene is rajta, de van egy bökkenő: Russ minél jobban lesz, Finley annál rosszabbul. A két fiú mégis összebarátkozik, és ennek egészen váratlan következményei lesznek…


Diana Gabaldon: Outlander 4. – Őszi dobszó
Azért hagytam ezt a végére, mert ez a legjobban vágyott könyv. Egyszerűen imádom az Outlander sorozatot, annyira, hogy azt nem tudnám leírni. A harmadik rész még mindig bontatlanul hever a szekrényemen, de ettől függetlenül már most odavagyok a 4. részért is. Bár a borítója szerintem szörnyű.

"
Claire Randall két évtized elteltével másodjára is útra kelt, ezúttal Amerikába, ahol a határvidéken újra találkozott Jamie-vel. Valakit azonban hátrahagyott a huszadik században: a lányukat, Briannát…Brianna felkavaró felfedezést tesz, ami a kőkörhöz vezeti őt, ahol a lány a félelmetes ismeretlenbe veti magát. Miközben anyja és sosem látott apja után kutat, kockára teszi saját jövőjét, hogy megváltoztassa a történelmet… És hogy megmentse szülei életét. De ahogy Brianna beleveti magát az érintetlen vadonba, egy szívszorító találkozás folytán talán örökre a múltban ragad…Vagy ott, ahol lennie kell, ahová a szíve és lelke kötődik…"

 

2017. március 31., péntek

Alan Bradley: De ​mi került a pitébe?

Könyvadatok:
Kiadó: Maxim
Oldalszám: 366 oldal
Téma: romantikus
Sorozat: Flavia de Luce rejtélyei 1.rész 
Kiadás éve: 2013
Megrendelhető: olvas.hu


Fülszöveg:
A bűbájos, gazdag képzelőerővel megáldott Flavia de Luce két undok nővérével és özvegy édesapjával Buckshaw valaha jobb időket látott kastélyában él. A szemfüles és kíváncsi lány a családi birtokon felfedez egy elhagyatott viktoriánus laboratóriumot, ahol kitanulja a vegyészetet – főként a méregkeverést. 
Egy különös haláleset és számos megmagyarázhatatlan rejtély arra sarkallja Flaviát, hogy nyomozásba kezdjen. Mikor édesapját letartóztatják gyilkosság vádjával, felgyorsulnak az események. A félelmet nem ismerő lány a kémia segítségével fedez fel ellentmondásokat és kapcsolódási pontokat, és fejti fel a bűnügy szövevényes szálait. 


Miért pont ez?:
Tavaly könyvhéten vettem és így a könyvfesztiválra készülődve eszembe jutott, hogy nem is olvastam még. Anno teljesen ingyen választottam Amy Kathleen Ryan nagyszerű könyve mellé egy 1+1 akció keretében. Tudtam, hogy ezzel a könyvvel egy újabb sorozatba vágom a fejszémet, de nem riadtam tőle vissza. 


Véleményem:
A fülszöveg és maga a borító is igencsak beszédes. Amiről nem ír az a szenzációs leíró tehetség, mellyel Alan Bradley rendelkezik. Érdekesen tud beszélni a legunalmasabb dolgokról is. Jól tanulmányozta azt a kort, amelyben a regény története játszódik. Ráadásul sikerült lekötnie a figyelmemet.

A főszereplő Flavia de Luce, akinek a szenvedélye a kémia. Olyannyira, hogy 11 éves korában már új dolgokat fedezett fel a tudományág területén. Nagyon érdekes, magának való kislány, akit a történet végére sikerült megkedvelnem. Maradjunk annyiban, hogy eléggé határozott jellem. 


Flavia, hogy apukáját megmentse a börtöntől, nyomozásba kezd. És mit is mondjak? Rettentően jól csinálja. Alan Bradley nem könnyítette meg a helyzetét, de a lány (majdnem) minden akadályt képes átlépni. Szerintem a történet nagyon jó eleme az, hogy a nyomozást mindig akadályozza valami vagy valaki. Flavia nem tud gyorsan haladni, mert a nyomozók nem nézik jó szemmel a kis ügyeskedéseit valamint pár ellenséget is szerez a történet során.

Rengeteg mellékszereplővel rendelkezik a könyv, akiket szerencsére (krimire nem jellemző módon) könnyű megjegyezni. Nem egy rövidke fejezetbe akarja belesűríteni az összes karakter jellemrajzát, hanem fokozatosan adagolja. Egyébként megsúgom: mindegyikben volt valami érdekes.

Azért adok ennek a könyvnek csak 4 pontot, mert nem éreztem annyira izgalmasnak a krimi részét. 

Egyszerűen nem foglalkoztatott az, hogy ki lehet a gyilkos. Végig sodródtam az árral és vártam, hogy Flavia megoldja a rejtélyt. Az el kell ismernem, hogy szépen felgöngyölítette a szálakat. 

A másik ok, hogy végig úgy éreztem, ezt nem nekem írták. Nem szoktam ilyen könyveket olvasni. Vagy nagyon gyerekeknek szánt könyvet kapok a kezembe vagy valami felnőttesebbet. Nálam valahogy kimaradt az a korosztály, amit 14-16 éves korig szoktak ajánlani a kiadók, de biztosan van olyan, aki komfortosan mozog ebben a világban.



Plusz:
Találtam az olvas.hu-n egy beleolvasót. :) Ide kattintva el tudjátok érni.

Valamint hoztam nektek a külföldi borítókból párat, lehet válogatni ;)

Kanadai minimalizmus

Görög koncepció
Angol romhalmaz
Finn temető

A holland kindle verzió
Először azt hittem, hogy portugál borítón Flavia mint felhúzható baba szerepel
Az orosz kiadástól kiégett a retinám
Azt hittem a románoknál nem tudnak rosszabbat készteni


Aztán szembejött velem a norvég horror
A portugálok újabb próbálkozása a kedvencem lett
A kínaiak újraértelmezték
Ahogy az ukránok is a saját népüknek megfelelő kiadással álltak elő

A litvánok a modern korba helyezték a történetet
Az oroszok második kiadása sem jobb
Látszik, hogy a franciák mennyire nem szeretik az angol uralkodót
Az olaszok havas téli tájat álmodtak meg

Összegzés: