Szakács Eszter: Babilon

Fülszöveg:
Egy felejthetetlen fantasy, ami még a Percy Jackson-rajongókat is meg fogja lepni!
A Korfu szigetén élő León régi grifflovas családból származik, és minden vágya, hogy ő is hős grifflovassá váljon. Ám amikor a Moirák nem őt, hanem az unokatestvérét választják egy olümposzi griff párjául, León nem törődik bele a görög sorsistennők döntésébe: az első váratlan lehetőségre lecsap, hogy kezébe vegye és újraírja a sorsát! Ehhez át kell kelnie egy másik világba, a Babilonra, hogy egy vad griffet keressen magának, ám az új világ váratlan meglepetéseket tartogat számára. A megpróbáltatások során Leónnak rá kell ébrednie, hogy rajta kívül talán senki nem képes megállítani Ahrimánt, az emberiség ősi ellenségét, aki alig egy évvel a Második Kapuháború után ismét megpróbálja elpusztítani a Földet és a zsebuniverzumokat.
Kapcsolódj be a grifflovas hősök világába egy teljesen új kalanddal és új szereplőkkel, kísérd el Leónt a Babilonra!

Könyvadatok:
Téma: gyermek -és ifjúsági, fantasy
Kiadó: Tilos az Á Könyvek
Kiadás éve: 2018
Sorozat: A Szelek Tornya
Oldalszám: 502 oldal
Megrendelhető: BOOK24

             

Miért pont ez?: 
Már előző évben a felét elolvastam, de sajnos nem értem végére mielőtt vissza kellett volna vinni a könyvtárba. Most újra bent volt, ezért ki is hoztam. Sajnos nem igazán emlékeztem a történtekre, így elölről kellett kezdenem. Egyébként ez a könyv is esélyes a Merítés-díjra az ifjúsági kategóriában. 

Véleményem:

Már az első pillanatban beleszerettem ebbe a mitológiai elemekkel átitatott regénybe. A Szelek Tornya csak a kezdett volt, a folytatásban jó mélyen elmerülünk több világban (Zsebuniverzumban) is. Az írónő nem sok időt hagy a gondolkozásra, rögtön beledob minket a mélyvízbe, és onnantól kezdve nincs megállás. 

Jól megírt, pörgős és olvasmányos történetet olvashatunk egész végig. A főszereplőnk is jelentős változásokon megy át a regény végére. Eleinte kicsit szeleburdi, álomvilágban élő kisgyerek, aki a sok megpróbáltatás ellenére sohasem veszíti el a hitét. Az események és a megpróbáltatások hatására felnő és képes lesz éretten megoldást találni a problémákra. 

A többi szereplő is mind nagyon érdekes, bár sajnos közel sem tudunk meg róluk annyi dolgot, amennyi elegendő lenne. Mindez azért van, mert az egész történetet León szemszögéből látjuk, kizárólag az ő tapasztalataira, benyomásaira tudunk támaszkodni. Nem is csoda, hogy a hozzá közelállókat részesíti előnyben. A griffekről is egyre többet tudunk meg, ami teljesen meglepett. Azt eddig is tudtam, hogy Szakács Eszternek van fantáziája, de nem hittem volna, hogy ennyire sokrétegű világo(ka)t tud teremteni. 

Nagyon örültem neki, hogy nem csak a görög és római istenségek kerülnek előtérbe (alig vannak jelen), hanem más kultúrákat is megismerhetünk. Az ismereteim abszolút hiányosak voltak, de kedvet kaptam arra, hogy kicsit jobban tanulmányozzam az ókori Mezopotámiai és az Egyiptomi hitvilágot is. kedvenc szereplőm Quintus volt, aki kisisten lévén nagyon is halad a korral és olyan szlengkészlettel rendelkezik ami engem is meglepett. 

A történetben keverednek a mesés elemek az eposz kellékeivel. Sok mindenből három van: három próba, három dolgot kell megszerezni, a legfiatalabb indul útnak és így tovább. Ugyanakkor a közösség egész életére kihat az esemény, a főszereplő nem egy átlagos fiú (még ha először annak is tűnik), van benne deus ex machina (isteni beavatkozás), anticipáció (jóslat). Késleltetésben és plusz epizódok bevágásában sem szenved hiányt a könyv. 

A könyv közepén bekövetkező események mellett nem tudok szó nélkül elmenni. Itt főleg a kínzásra gondolok, melyet Leónnak kellett elszenvednie. Szerintem kicsit durva volt ebbe a környezetbe, ugyanakkor remek húzás is. Hiszen mi érzékeltetné jobban a küldetés komolyságát? Ez volt az a pont, ahol elgondolkoztam azon, hogy a világ megmentése nem biztos, hogy hálás feladat. Hőseinket többször is megölik, még az alvilágban is járnak, ahol szomjazó szellemekkel találkoznak. 

A könyv közepe olyan mély nyomott hagyott bennem, hogy eléggé nehezen vettem rá magamat a folytatására. Az utolsó pár száz oldalt nem tudtam annyira élvezni, mint az első részt. Elnyújtottnak és vontatottnak éreztem, közben pedig végig szurkoltam a csapatnak, hogy sikerüljön legyőzni a gonoszt. 

Összegzés:

Idézetek:

" - Mit vétettél a hatalmas XIII. Sarrukín, a Mindenség Ura ellen?
- Jobb, ha nem gúnyolódsz rajta! - figyelmeztetett. - Még meghallja valaki. 
- És akkor mi van? Még egyszer kivégeztet?
Meg mernék esküdni, hogy a griff elmosolyodik, de ez egy sasfej esetében kissé nehezen megállapítható.
- Mondjuk úgy, hogy azért zárt be, mert láttam valamit - folytatta habozva Amarusza.
- Mégis mit?
- Jobb, ha nem tudod. Te is veszélybe kerülhetsz miatta.
- Éljen! - kukorékolom, és diadalmasan a magasba dobom a karjaimat. - Egyetlen nap alatt akár háromszor is lefejezhetnek. Világrekord!"

"Az igazság felismeréséhez néha inkább bátorság kell, mint bölcsesség"

"- Hősök nem születnek, hanem azzá válnak - feleli Kronosz kicsit kioktatóan. - Arról ismerni fel őket, hogy nem várnak egy nálunk erősebb és okosabb eljövetelére, aki majd megoldja helyettük a problémákat. Megértik a feladatot, és magukra vállalják a terhet, a bukás kockázatát. Ez különbözteti meg őket az átlagemberektől. "

" Neked nem a sors irányítja a tetteidet, hanem a tetteiden keresztül te irányítod a sorsodat."

Read More

Aldous Huxley: Szép ​új világ

Fülszöveg:
Századunk ​egyik legjelentősebb angol regényírója, Aldous Huxley (1894-1963) 1932-ben jelentette meg a Szép új világot, azt a művet, amely mindmáig bestseller maradt, s meg-megújuló viták bizonyítják mondandója frisseségét, kritikája, figyelmeztetése érvényességét. A hírneves angol családból származó, filozófusként és esszéistaként is kiváló Huxley minden művében merészen kísérletező, intellektuális alkotó; a Szép új világ antiutópiája a Morus és Swift nyomán haladó keserű társadalmi kritikát a tudományos-fantasztikus irodalom eszközeivel adja elő. Huxley ironikus és pesszimista látomása az un. fogyasztói társadalom jövőjéről ma is elgondolkodtató, hiszen a könyv megjelenése óta eltelt fél évszázad alatt sok tudományos és fiktív elem valósággá vált, ami a harmincas években még tiszta science fiction volt. Az író az elgépiesedett, manipulált és elembertelenedett modern világba csöppent, Shakespeare-t olvasgató Vadember szemével láttatja ezt a korántsem egyértelműen „szép új világot”. 

Könyvadatok:
Téma: disztópia, sci-fi
Eredeti megjelenési éve: 1932
Oldalszám: 320 oldal
Megrendelhető: BOOK24

  

Miért pont ez?:  
Gimnáziumi éveim alatt szinte az összes évben az ajánlott kötelezők listáján szerepelt. Főleg az utópisztikus elemei és a társadalomkritika miatt. Így lassan 2 év múlva az után, hogy leérettségiztem, nekem is sikerült elolvasnom, bár eléggé megszenvedtem vele.

Véleményem:

Az elején majdnem abbahagytam a könyv olvasását, mert egyáltalán nem láttam benne fantáziát. Mégis a biológus énem kíváncsi volt, hogy hogyan lehet egy olyan világban létezni, ahol nincsenek szülő anyák, nincsenek betegségek és kíváncsi voltam az emberek sorsát befolyásoló Pavlovi kondicionálásra is. 

Az utóbbira azért is, mert a kutatásaim fő kérdése az, hogy az emberi agyra milyen hatással van a gyermekkori elhanyagoltság. Mint tudjuk igen sok baj, többek között agresszió származik belőle, így érdekesnek tartottam, hogy az író pont az ennek ellenkezőjét írja le: egy társadalmat melyben nem csak az agressziót, de minden más egyéb szélsőséges érzelem kifejezését elfojtottak.

A regény mégsem a fenti témában volt izgalmas és elgondolkodtató. Amiben ez a mű igazán nagy tud lenni az maga a vége. Ahol a vadembernek elmagyarázzák a szép új világ működését. Az emberek ebben az új társadalomban feláldoztak minden - a mai társadalomban - boldogságot jelentő dolgot, hogy boldogok legyenek. A családot, a művészetet, a kultúrát, a gondolkodást, a tudományt, a vallást és mindazt amiről a francia forradalom szólt: egyenlőséget, testvériséget és szabadságot. A társadalom teljesen hedonisztikus, ahol a mámor, az öröm és a szexualitás minden. 

Aldous Huxley az 1930-as években írta a regényt, amikor Henry Ford és Sigmund Freud nagy hatást gyakoroltak az ipari fejlősédre és a gondolkodásmódra is. Nem is csoda, hogy e két történelmi személyt állítja mindennek a közepébe. A szereplői úgy néznek fel eme férfiakra, mintha valami istenségek lennének. A két úriember egyébként remek választás volt, hiszen előbbi a tömeggyártást vezette be világszerte, utóbbi a szexuális élet fontosságát is kiemelte. A könyvben az embriók gördülnek le a futószalagról úgy, mint a Ford gyárban a T-modellek, és a felnőttek azok akik a szóma mámoros bódulata nélkül nem tudnak élni.

A vallás eleinte csak burkoltan szerepel a lapok között, a könyv végére viszont az író nyíltan felvállalta a véleményét. Kicsúfolja a bigott hívőket, ugyanakkor a regény egészével rámutat arra is, hogy a vallás nélküliség nem megoldás a problémára. Ez önmagában egy nagyon erős társadalomkritika, ami aktuális volt 1932-ben is, de még nagyobb jelentősége van a mai világban. 

Úgy vélem, hogy Orwellt senki sem szárnyalhatja túl klasszikus disztópiák terén, de ha valami újra vágytok, érdemes a Szép új világot is elolvasni annak ellenére, hogy az eleje kicsit döcögős. 

Orwell főleg arra világít rá, hogy a gyűlölet tönkretesz minket, míg Huxley azt mondja, hogy az tesz minket tönkre, amit szeretünk. Az 1984-ben a társadalmat a fájdalom irányítja, míg a Szép új világban az öröm az ami a középpontba kerül. 

Ezek mellett ajánlott megfontolni azt a kérdést, amit a könyv felvet: Mi mindent áldoznánk be a teljes boldogság érdekében? Nem lehet az, hogy már rég mindent feladtunk? Akkor hogyan lehet, hogy mégsem vagyunk boldogok? 

Összegzés:

Read More

Gabriella Eld: Talpig ​feketében

Fülszöveg:
Az Impérium legfőbb alapszabálya: az Adottsághasználókat el kell távolítani a társadalomból.
Amikor Igor Blankenschwiftet a katonai rendőrök elkapják az utcán, bilincsbe verik és megkínozzák, tudja, hogy óriási bajban van. Akár a rábízott, titkos küldemény, akár az addig sikeresen rejtegetett adottsága az ok, menekülnie kell, erre pedig az egyetlen esélye egy öngyilkos akció.
Alaska Jones tizennégy napja ki sem lépett a lakásából, amikor egy feketébe öltözött idegen beesik az ablakán. Egyvalamit biztosan tud: ha a katonai rendőrség utoléri, Igor halott ember lesz, és őt is gondolkodás nélkül magával rántja.
Mindezek tetejébe érkezik a fenyegetés, amely rengeteg ember pusztulását ígéri, és veszélyesebb, mint ahogy azt a két Adottsághasználó fiú a legmerészebb álmaiban gondolta volna…

Könyvadatok:
Téma: urban fantasy
Kiadó: Főnix Nova
Kiadás éve: 2018
Sorozat: Legendák a Bagolyvárosból
Oldalszám: 144 oldal
Megrendelhető: Rocky

        

Miért pont ez?: 
Az írónőről olvastam és hallottam is már az Ikercsavar Krónikák című sorozata kapcsán. Ugyan nagyon szeretném majd valamikor a sorozathoz tartozó köteteket is elolvasni, most azonban egy másik irományára, a Talpig feketében című könyvét kölcsönöztem ki a könyvtárból és olvastam el. 


Véleményem:
Ebben a könyvben minden megvan, ami egy jó sztorihoz kell. Van benne üldözés és hajsza egy bűnbanda után, remek szereplők, gyermekkori traumák és szuper képességek. Van benne románc, barátság és családi civódás. Lehet, hogy rövidnek tűnik a könyv, de abban teljesen biztos vagyok, hogy ebben a 144 oldalban minden benne van, amit más írónak 1000 oldalon sem sikerül összehoznia. 

Kezdjük a főszereplőkkel, akik nehéz természetük ellenére igazán klassz srácok. Igor és Alaska nem csak két adottsággal rendelkező fiú, hanem elkötelezett, néhol vicces ugyanakkor rendkívül bátor karakterek. Főleg Alaska az, akinek nagyobb szerep jut, de ez teljesen érthető ha valaki ismeri a képességét és a családi hátterét. Ha már családi kötelékekről van szó, akkor érdemes megemlíteni Igor testvérét, Kashat. Aki egy igazán karakán személyiség ,és akit én szinte egyből megkedveltem. Van még pár szereplője a könyvnek, akikről most nem fogok írni, de ők is színvonalasan kidolgozott karakterek. 

Tekintsünk el attól, hogy Alaskára nem tudtam fiúként gondolni, beszéljünk egy kicsit arról, hogy mennyire Mary Suenak hoppá, Gary Stunak találtam. Meg nem értett személyiség, motivációi a legelején vetekszenek a semmivel és tragikus gyermekkora rányomta a bélyegét mindenre. Sokkal jobban használható képességekkel van megáldva, mint a többi szereplő, de ez a történet legelején még nem igazán derül ki. Ugyanakkor még így is különleges és egyedi tud lenni, főleg a munkája miatt illetve az által, hogy rengeteget fejlődik a személyisége. 

A világról nem sok mindent tudunk meg, nincsenek hosszú és unalmas leírások amiket böngészni lehetne. A történet végére azonban így is a fő részeket és a lényeget megismerjük. Bagolyváros fő irányítója az Impérium, akik szentül hisznek abban, hogy az adottság inkább átok mint áldás, és minden képességgel rendelkezőt meg kell szabadítani ettől az átoktól. A poént itt sem fogom lelőni, mert el kell ismernem, hogy a pörgősége mellett ez a regény igenis jó pár csavarral rendelkezik. 

A humoros részekből és aranyköpésekből is akad pár, amik  még szórakoztatóbbá teszik az egész sztorit. Különösen Igor pólófeliratait és menekülését az Impérium elől, tartottam viccesnek. A szereplők pedig vagy talpig feketében vagy talpig kivarrva nyomják. 

Ami a könyv végét illeti, én teljesen meglepődtem. Valami egyszerűbb feladványra számítottam, de az írónő itt is tudott csavarni egy kicsit a történeten. Voltak olyan részek, melyeket az elejétől sejteni lehetett, de összességében szerintem nincs okunk a panaszra. Hiszen egy jól kidolgozott befejezést és értelmezést kaptunk. 

Összegzés:

Beleolvasó:
Mivel én az első pár oldalon már beleszerettem, ezért elhoztam nektek pár oldalt belőle. 

Idézetek:

"Két hete embert sem láttam, a tükörképemet kivéve, és most itt térdepelt egy a nappalimban, kilökve engem a komfortzónámból. Nem éppen kedvemre való cselekedet az illetéktelen behatolás az otthonomba, Mint említettem, az embereket sem kedvelem. A komfortzónámat ellenben nagyon is.”

"Egy nyitott szemet varrtak a kulcscsontja fölé, míg a nyaka jobb oldalán apró felirat tudatta: ITT NYALJ MEG!

    Ekkor jöttem rá, hogy ez a gyerek, ezzel a nyomoronc tetoválással a nyakán, egyszerűen nem lehet bűnözőzseni."

"Odalent az utca szinten minden úgy festett, mintha mindig éjszaka uralkodna, és az emberek, akár a baglyok, folyamatosan ébren lennének. Igazi bagolyváros."

"Legnagyobb bánatomra én emberből voltam: törékeny csontból és sérülékeny bőrből."

Extra:
Találtam az írónő facebook oldalán egy playbuzz kvízt.

Read More

Ecsédi Orsolya: Banyavész

Fülszöveg:
Anka hatalmas bajba kerül, ha nem teljesíti egy boszorkánygyanús tanárnő feladatát.
Olvasónapló a VALÓSÁGBÓL? Hogy micsoda?!
Zizu, Báti és Anka sem érti, mégis kénytelenek nekivágni Budapestnek, hogy találjanak egy igaz mesét. Olyat szánalmasan elavultat, amiben nem elég, hogy a jó győzedelmeskedik, de még méltó jutalmát is elnyeri.
Persze komoly ötödikesként tudják, hogy ennyi erővel akár sárkányokat is kereshetnének. Vagy varázslókat.
De nincs más választásuk, mint alaposan kinyitni a szemüket, és meglátni a város lenyűgöző csodáit, hogy megmenthessék Ankát.

A barátoknak egy hét áll a rendelkezésükre. Vajon sikerül végbevinni a csodát?

Titkok, csodák Budapest utcáin. Mit kell tenned, hogy meglásd? Csak nézz fölfelé a házakra, és a város mesél!

Könyvadatok:
Téma: gyermek -és ifjúsági
Sorozat: Kell egy csapat! 1. része
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2018
Oldalszám: 152 oldal
Megrendelhető: Könyvmolyképző

               

Miért pont ez?:
Az írónő keresett meg, hogy nincs -e kedvem olvasni a könyvét. Ezúttal is szeretném megköszönni a lehetőséget!
Korábban már volt szerencsém egy irományához, a Cirrus a tűzfalon című könyve teljesen elvarázsolt. Kellő igényességgel megírt, humoros, friss, üde és fiatalos; ezekkel a szavakkal jellemeztem a moly.hu-n.

Ajánló:

"Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer három gyerek. Ez a bizonyos három gyerek baromi dühös lett volna, ha meghallja, hogy pont így kezdődik a történetük. Ők ugyanis utálták a meséket. Szívből és igazán. Nem holmi pillanatnyi szeszély okán, hanem mert rájöttek, hogy a mesék hazudnak."

Így kezdődik ez a koránt sem átlagos történet mely során igazi kalandban lehet részünk. Minden egy átlagos nappal kezdődik az iskolában, ahol a három főhős azt a feladatot kapja, hogy készítsenek egy igazi olvasónaplót a valóságról, mintha az egy mese lenne. Így a három gyerek elindul, hogy igazi mesét találjon. Útjuk során találkoznak egy tündérrel, egy varázslóval, egy sárkánnyal és az őrzőjével, de számtalan más segítőjük akad.

Bár ez egy többnyire az ifjúságnak szánt történet, mégis felnőtt fejjel is lehet élvezni. Igazán jó ötletek vannak a történetbe belerejtve, mint például a felfelé fotózás, ami annyiból áll, hogy az épületek oromzatát, díszes tetejét is megfigyelik a fiatalok. Ahogy az írónő az Ingstagram oldalán is írja: Budapest utcái elég unalmasak, ha csak magad elé figyelsz. De ha felnézel, van ott valami egészen más. Gondterhelt angyalok, titkos toronyszobák, szelíd oroszlánok, soha el nem hervadó virágok és széles vállú istenek.

Nem akarok minden poént lelőni, de annyit elárulok, hogy sok esetben a jó tettekre sarkalja az ifjúságot. A történet üzenete a következő: Nézz körbe magad körül!, Lásd máshogy a világot!
Mert a világ színesebb és szebb lehet veled együtt. Mindemelett felhívja a figyelmet a közösség erejére is. Alapértékeket fogalmaz meg, melyeken érdemes elgondolkozni.

A könyv a mesés elemek ellenére is hihető tud lenni. Simán el tudom képzelni, ahogyan Adél néni irodalomórán felelteti és halálra félemlíti a gyerekeket. Bárcsak ne lenne nekem is hasonlóan rossz tapasztalatom! Ugyanakkor bárcsak lett volna egy olyan irodalomtanárom, aki versekből és balladákból idézget!

Az idézetek a regényben dőlt betűkkel vannak szedve, ezzel is arra ösztönözve az olvasót, hogy álljon meg egy kicsit, gondolkodjon el, mi volt az eredeti mű, ki írta stb. Bizony be kell, hogy valljam: volt olyan idézet amiről én sem tudtam, hogy ki írta le eredetileg. Okostelefonnal a kezemben aztán rákerestem, és meglepődve vettem észre, hogy alapművek köszönnek vissza a könyv lapjain.

László Maya illusztráció egyszerűek, de nagyszerűek. Tetszett, hogy sok van belőlük és ennek ellenére nem nyomják el a történetet, hanem kiegészítik azt.

A Banyavészt főleg a fiatalságnak ajánlom, akik elveszítették a hitüket a mesékben, és a nagyobbaknak, akik szeretnének kicsit visszamenni az időben és újra gyerekek lenni. 

Összegzés:

Idézetek:

"... és csak hogy tudd, minden mese olyan, amilyenre írják."

"Vagy azt hittétek, csak merő véletlenség, hogy mit faragnak a házak homlokzatára?
Zizu éppen úgy vonogatta a vállát, mint Anka feleléskor.
– Már hogy lenne véletlen? Hiszen amikor azok a szobrok, faragványok, cégérek és domborművek készültek, egész Budapest olyan volt még, mint egy nagy falu. Mindenki ismert mindenkit. Mindenki tudta, ki lakik ott. Mármint hogy ki lakik ott igazából. Nem volt értelme titkolózni.
Kezdték érteni. Emi elégedetten bólintott.
– Most az a szokás, hogy kiírják a nevet a kapura, igaz? Hát, régen is kiírták. Csak máshogy."

"– Ó, az Adél! Rég nem láttam.
– Erről jut eszembe, van egy ötletem. Nem tetszene inkább őt is szétkapni tizenkét darabra? Az ugyanolyan jó. Sőt!
– Sajnos nem fog menni. Túl erős. Olyan varázsigéket ismer, amiket én kimondani sem tudok. Ilyen időmértékeseket. Nagyon durva."

"Ha bárki meg tudja csinálni, akkor te is. Ha senkinem tudja, akkor neked kell"

Read More

Noah Isenberg: Nekünk megmarad Casablanca

Fülszöveg:
Umberto ​Eco azt mondta, a Casablanca nem film, hanem filmek. A világ kedvenc szerelmes filmje. A világ kedvenc háborús filmje. A világ kedvenc Bogart-filmje. Ez mind a Casablanca. Két amerikai színdarabszerző ötletéből egy amerikás magyar rendezte, és legalább tíz náció vett részt az elkészítésében.
De mitől ennyire népszerű a mai napig egy olyan film, amelyet lóhalálában forgattak, a közreműködői közül egy sem járt soha a helyszínen, és amelynek a főszereplője addig főleg rosszfiúkat játszott? Noah Isenberg filmtörténész a bemutató hetvenötödik évfordulójára megpróbálta megfejteni a titkot. Egy soha be nem mutatott darab bekerült az álomgyárba, és sok kézen ment át, míg kialakult a forgatókönyv. A forgatáson hemzsegtek a nácizmus elől menekülő európaiak. Két híres színész komoly fenntartásokkal vállalta azt a szerepet, amely aztán szupersztárrá tette őket. Egy 178 centis, kopaszodó amerikaiból szexszimbólum lett, és állítása szerint ehhez csak annyi kellett, hogy Ingrid Bergman szerelmesen nézzen rá. Egy fiatal svéd színésznő a bemutató után évtizedekre megtestesítette az eleganciát és tisztaságot. Egy pikáns arcú lány a francia ellenállás arca lett, pedig Hollywoodban élt.
Rengeteg fotóval, rengeteg sztorival varázsolja el az olvasót ez a könyv, amely minden filmrajongónak létfontosságú.

Könyvadatok:
Téma: filmtörténet
Kiadó: Európa
Kiadás éve: 2017
Oldalszám: 240 oldal
Megrendelhető: Olvasók Boltja

      

Véleményem:
A film előéletéről nem sok mindent tudtam eddig. Rám nagyobb hatást gyakorolt az utóélete, és ezzel bizonyára a szerző és a világ is így volt, mert csak egyetlen fejezetben bukkan fel az eredeti mű és annak írói. Amire érdemes odafigyelni, mert nagyon jól példát állít a jövő nemzedékének is. A véletlen, a kitartó munka és a pénz is közrejátszott abban, hogy a Casablanca eredeti forgatókönyvét nem vetették el, hanem 1942-ben filmre vitték.

"A Casablanca talán nem művészi alkotás, de nagyon is kultuszfilm. A világ legtávolabbi sarkaiban is rajong érte a közönség."

Írja a könyv, és mennyire igaza van!
Érdekes, hogy emberek mennyire tudnak kötődni egy filmhez. Legyen szó a karácsonykor kötelező Reszkessetek betörők!-ről vagy a Casablancáról. Tudtátok, hogy több évtizeden keresztül a magyar tv december 25.-én az utóbbit minden évben leadta? Többek között ez is kiderül a könyvből, na meg persze az, hogy más országokban miért vált kultikussá. A szerző el is magyarázza nekünk, hogy mi teszi azzá a Casablancát, ami: sokszor sok helyen levetítették, az embereknek saját élményeik vannak a filmmel kapcsolatban. A fiatalokra is ezért van nagy hatással, mert még mindig (ennyi év után is) van mondanivalója. 

A filmet először a televízióban láttam, nagyapámmal néztük meg, akinek ez volt a kedvenc fekete-fehér hangos filmje. Talán azért, mert azonosulni tudott a Bogart által játszott Rickkel, vagy mert annyiszor látta ő is a történet, mert ő is menekült volt. Nem tudom miért volt neki ennyire kedves a Casablanca, de az évek során számomra is a legkedvesebb filmmé vált, főleg amikor utazgatni kezdtem a nagyvilágba és az utazások során számtalanszor megnéztem a felújított verziót. 



Annak ellenére, hogy elég jól ismerem a filmet, ez a könyv nagyon is sokat segített a megértésében és abban, hogy a kisebb jelenetekre is mesterműként tekintsek. Hogy migránsokról, menekült zsidókról szól -e? Naná! Csak éppen hogy ki nincs mondva ez az egy szó. Rich és Ilsa között volt -e szerelmi aktus? Hát persze! Érdekes, hogy hogyan kerülték ki a cenzúrát annak idején, és mi utal mégis erre a sokak által vitatott kérdésre. Számtalan más burkolt utalást tartalmaz a film, melyet a könyv segít megfejteni. 

Sok más alkotást is említ a könyv, melyben a Casablanca szereplői helyett kaptak, vagy jelentős hatást gyakorolt rájuk a film. Van olyan, amit már annyiszor említ, hogy úgy éreztem olvasás közben, hogy nekem ezeket a filmeket is látnom kell. Ugyanakkor sokszor csak felsorolja ezeket a filmeket, ami sokszor unalmassá válik. Különösen a 150. oldal környékén válik unalmassá ez a fajta felsorolás. 

Ugyanakkor a könyv segít kicsit közelebb kerülnünk a filmhez. Megérteti velünk, hogy minden egyes népcsoportú és vallású ember miért tud azonosulni vele. A film rendezője magyar származású volt, László alakját is egy magyar sportolóról mintázták. Összesen négy szereplő volt a filmben, akik az USA-ban születtek (!), nem csoda hogy sok európai országban az emberek leültek (és mai napig leülnek) megnézni a saját hazájukból származó ünnepelt színészt a mozivásznon.

Ami talán kicsit bosszantott, hogy a "Marseillaise" jelenet fontosságát szinte minden tizedik oldalon kiemeli a szerző. Mindig ugyanazt hangsúlyozva: a világra ez volt a legnagyobb hatással. Szerintem nem csak ez tette kultikussá a filmet. Vannak olyan részek melyek több szót érdemelnének, mint amit kaptak a könyvben. Például a házaspár, akiket meglopnak a film elején; vagy a Peter Lorre által alakított Ugarte, akiről jóformán két mondat esik csak. 

Összegzés:

Idézetek:

"Bergman is úgy lett híres, hogy nem volt hajlandó alkalmazkodni a hollywoodi normákhoz. Elkerülte a szokások filmcsillaggá fazonírozást, nem volt hajlandó kiritkítani a szemöldökét, nem kent az arcára vastag alapozót, nem változtatta meg a nevét, és általában véve olyan határozottságot mutatott, amely egészen szokatlan volt korosztályainak színésznői között."

"Ahhoz, hogy egy film olyan legyen, mint a Casablanca, egyszerre kell nagyon mélyen beágyazódnia a saját korába, és ugyanakkor, lazán, a korán kívül kell maradnia."

"Amikor megérkezett a jelenet felvételére, állítólag Curtiz azt mondta neki: „Ma könnyű napod van. Menj fel a galériára, nézz le jobbra, és bólints. Utána hazamehetsz”. Bogart hosszan tiltakozott, meg akarta ismerni a finom részleteket, végül engedelmeskedett Curtiznek. „Ez a jelenet még 30 év múltán is megbizsergeti az embert, összeszorul tőle a torkunk, és Bogart akár azt is hihette, hogy egy elhaladó kutyának bólint."

"Moziba menni, elmélkedik Kael, nemcsak arra szolgál, hogy néha jobb kedvre derítsen, hanem lehetőséget ad ré, hogy átmenetileg elmeneküljünk a kötelezettségektől, amelyek a valódi világban gúzsba kötnek."

Read More