On Sai: Apa, ​randizhatok egy lovaggal?

Fülszöveg:
Mia Anne tizenhat éves, és nem túl lelkesen Pestre költözik apja munkája miatt.
Egyik éjjel azonban különös fantasy világgal álmodik, ahol ő egy mágus, és onnan kezdve álmában egy helyes, pimasz lovagot bosszant.
Bele lehet zúgni valaki állába?
Kósza csavargó kölyökből lett lovag, semmi kedve egy lányba beleszeretni, és feladni a nehezen kiküzdött életét. Ám nyugtalanítja a szemtelen varázslólány, túl sokszor kalandoznak felé a gondolatai.
Legszívesebben sose látná őt viszont, de a lány hatalmas veszélyben van, két világ akarja holtan látni.
Mitől férfi a férfi, és lovag a lovag?
Amon, az apa, világhírű agykutató zseni, ám nincsenek érzelmei, és a gyereknevelést is könyvekből oldja meg. Budapestre rendelik, Közép-Európa legnagyobb titkos laborjába, a négyes metró alá, ahol a katonaság kétségbeesetten próbálja megakadályozni a két világ között lévő mágikus Fal átszakítását.
De ki lehet az ellenség? Mi erősebb, a mágia vagy a tudomány?

Könyvadatok:

Téma: ifjúsági, fantasy
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadás éve: 2015
Oldalszám: 376 oldal
Megrendelhető: KÖNYVMOLYKÉPZŐ

Miért pont ez?:

Ez a könyv nálam a tipikus esete annak, hogy túl sok könyvem van és egyre kevesebb időm. Évekkel ezelőtt el akartam olvasni, sőt még egy dedikált példányom is volt belőle, de úgy éreztem, hogy kinőttem a tini regényeket (a Vörös Pöttyöst pedig még azelőtt), és inkább rá sem néztem. Amíg szembe nem jött velem a Mini-könyvklub 10. fordulójában. Aminek persze örültem is, meg nem is a fent említett okokból kifolyólag. 

                    

Véleményem:
Maga a történet kicsit lassan és döcögősen indult be, ami kicsit lelassította nálam az olvasást. Nem ez volt az egyetlen egy holtpont, amin át kellett lendülnöm, de ez annak is szólt, hogy egyre gyűlnek a könyvkupacok a szobámba és egyre lassabban haladok velük.

A fantasy része (főleg Öreghon) a könyvnek úgy ahogy elment. Nem nagyon hozott újítást, nem tudott meglepni, inkább kellemesen ismerős volt. Igazság szerint én elbarangoltam volna benne még egy kicsit. Jó lett volna megnézni, hogy milyen amikor béke, nyugalom van, és nem akarnak mindenkit megölni a dólények. 

Van egy-két kiváló ötlet a könyvben, amik még jól is vannak megírva. Kifejezetten tetszett az, ahogyan egyszer-kétszer átverték a főgonoszt. Úgy érzem, hogy a feldühödött és világuralomra törő istenségből szintén keveset kaptam. Én nagyon bírtam a pasast annak ellenére, hogy a karakterből hiányzott egy-két dolog. Mondjuk  ajózan paraszti ész. 

A karakterek mindegyike külön egyéniség, jól van megírva, de nincsen túlgondolva. Egyedül Mia Anne apukájának kórképére van a kelleténél több hangsúly fektetve. Tetszett, hogy mindenféle kapcsolat rendszereket láthattunk. Vannak szerelmesek, ellenségek, olyan testvérek, akik gyűlölik egymást és két olyan ember, akik között bár nincs vérségi kötelék mégis vállvetve harcolnak egymásért. 

Egy valamit tisztáznunk kell: agykutatónak tanulok, nem ilyen az életük. Király szakma, de közel sem értünk mindenhez, még akkor sem értenénk, ha az összes cikket és tudományos folyóiratot elolvasnánk, ami valaha megjelent. 

Van itt még valami, amire eddig még csak utaltam, de inkább kerülgettem a forró kását. Mégpedig az a sok logikai baki és csapda, amikbe a regény szépen lassan belesétált.
Egy: a dólények, az istenség és a csillagfattyúk története szerintem kicsit sem volt összehangolva. Olyan volt, mintha két különböző történetből lett volna összetákolva az eredmény.
Kettő: Az összes többi dolog, ami a happy end érdekében elkövettek. Remélem minél előbb elfelejtem az utolsó 100 oldalt. 

Összegzés:
Kedves kis történet a logikai bakikat leszámítva. A félelmem miszerint túlságosan is csöpögős lesz és inzulint kell beadnom magamnak, csak a könyv legvégén vált valóra. 14-16 éveseknek remek olvasmány, mert fiatalos, üde és van benne egy csöppnyi mágia is.