Zakály Viktória: Szívritmuszavar *Mini-könyvklub 6.*

A többiek véleményét ide kattintva olvashatjátok.

Könyvadatok:

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 208 oldal

Téma: romantikus

Sorozat: Szívritmuszavar 1.rész

Kiadás éve: 2012

Megrendelhető: Könyvmolyképző

Fülszöveg:

Csönge. Egy hely, mely mindent megváltoztat. 

Egy hely, melyet soha nem feledsz.
Egy vágy, mely örökre a szívedben marad.
Csönge azonban mindent megváltoztat. Öt nap, mely felforgatja a világukat, és lángoló, fájó szerelemre gyújtja a lányt. Bármit megtenne a fiúért, felrúgná a saját életét érte.
De mit érez a fiú? Fel lehet adni mindent a szerelemért? Van-e kiút a múltból, és a jelen láncaitól? Vagy minden út egy padláshoz és egy komor kötélhez vezet? 

A lány nem hisz a véletlenben, csak a sorsban, a fiú nem hisz a szerelemben, csak a kötelességben. Évek óta ismerősök, látták egymást egyetemi előadótermekben és folyosókon. Mindketten érezték, hogy ez a kapcsolat több lehetne, de soha nem lépték át a határt, nem közelítettek egymáshoz, az érzés beleveszett a szürke hétköznapokba.

Véleményem:

Mi volt az első gondolatom, amikor pár óra maratoni olvasás után becsuktam a könyvet?
- Hát ez jó megosztó könyv lehet!
És ezek után bárhol böngésztem a neten kiderült, hogy igazam volt.

Rengeteg érzést, emléket és érzelmet felhozott úgy, hogy közben nagyon keveset mutatott. Valami egészen különlegesnek lehettem tanúja. Teljesen a hatása alá kerültem. Egy kis részem meghalt, amikor a végére értem.

Mind az írásmódja, mind a könyvbéli megszólítás egyedi. Az események két szálon futnak. Először egy narrátor (megjegyzem: igazán kényszerű és agyoncsavart stílusban) a jelenről mesél nekünk. Majd átcsöppenünk a múltba, ahol a főszereplő lány szemszögéből láthatjuk az eseményeket. Ő pedig hozzánk, olvasókhoz és egyben a szerelméhez is szól.  

Pár dolog idegesített, de ezeken gyorsan túllendültem, mintha részei sem lettek volna a regénynek. Pedig a rengeteg ismétléssel és előreutalással engem aztán a pokolba lehet kergetni. Most megmakacsoltam magamat és azt mondtam: nem érdekel, én akkor is végigolvasom! 

Nem is kellett olyan sokat küszködnöm. Ez a habos torta olyan szépen csúszott le, mint a gloup zselét használok torkán az antibiotikum tabletta.

A történet alakulása engem nem igazán érintett meg. Bocsi, de nem tudtam megérteni a be nem teljesült szerelem-mindenki megcsalja egymást dilemmát. Upszi.... 

De amellett nem tudok elmenni, hogy miért kellett annyi szereplőnek felakasztania magát? Mi ez a visszatérő motívum? Magyarországon ennyire gyakori lenne, hogy valaki a padláson vagy a pincében egy kötéllel mászkál fel-alá? 

A legfőbb dilemmám, hogy mit kezdjek egy olyan könyvvel, ami megérintett, összerázott és megbékített? Mi mást lehetne vele kezdeni, mint szeretni? Szóval eldöntöttem, hogy én szeretem ezt a könyvet. A sok hibája ellenére is.  

Annyira szerettem volna még tovább olvasni! Nem azért, mert kíváncsi voltam a szereplők történetére. Hanem, mert a stílusa és az írásmódja valami fantasztikus. Számomra pont ezért egyedi. Ezért tudott kitörni a sok Könyvmolyképzős könyv közül.

És hogy mi lesz a következő teendőm? Természetesen befejezem a második részt, amit már el is kezdtem olvasni :D

Összegzés:

Read More

Böszörményi Gyula: Beretva ​és tőr

Könyvadatok:

Kiadó: Könyvmolyképző

Oldalszám: 86 oldal

Téma: ifjúsági, krimi

Sorozat: Ambrózy báró esetei 2,5

Kiadás éve: 2016

Megrendelhető: - (ELFOGYOTT)

Fülszöveg:

1900 ​verőfényes őszén Budapest székesfővárosa a mesés Perzsia uralkodóját látja vendégül. Muzaffer ed-din Qajar egész udvartartásával utazgat Európában, két marokkal szórva a pénzt és a kitüntetéseket. A magyar fővárosban négy kellemes napot szándékozik tölteni, amiről a sajtó részletesen be is számol, ám még a szemfüles firkászok sem találnak magyarázatot néhány érthetetlen történésre. 
Vajon a perzsa uralkodó Budapestre érkezvén miért azt tartja a legsürgetőbbnek, hogy fehérneműt vásároljon? Mi oka lemondani első napján szinte minden programját, és elzárkózni attól, hogy az ország legfőbb méltóságaival találkozzék? Rudnay Béla rendőrfőkapitány vajon miért zárja le légmentesen a Hungária nagyszállót, ahol a sah és kísérete lakik, és mi lehet a magyarázata annak, hogy a személyzet kísértetjárásról pusmog? 
Mikor Vámbéry Ármin, a híres Kelet-kutató és Ambrózy Richárd báró is a szállodába siet, már mindenki sejtheti, hogy a háttérben sötét erők munkálkodnak – pedig Hangay Mili kisasszony még csak eztán érkezik!

Véleményem:

Hűha! Minden egyes kötettel egyre és egyre jobban szeretem ezt a sorozatot. Kár, hogy már csak 1 rész van belőle hátra. 

Még mindig fordulatos, vicces és eszméletlenül jól van összerakva. Igazság szerint lehetetlen róla rosszat mondani. 

Böszörményi Gyula olyan erős személyiséggel rendelkező figurákat hozott létre, akik annak ellenére is ki tudnak tűnni a tömegből, hogy a hangsúly nem rajtuk, hanem a krimin van. Kezdve a perzsa uralkodóval, az egész kíséretén át, egészen a már ismert szereplőkig. Mindenki egyéniség. 

A krimi része valami fenomenális. Az alapsztorin nagyon sokat nevettem, ugyanakkor a szerző kellő komolysággal áll a témához. Ráadásul tetszett a már jól megszokott csipkelődés a báró és Mili között. 

Kicsit hiányoltam a hosszú lábjegyzeteket, de a kötet végén található írói utószóval egyet tudok érteni. Ez a rész túlságosan is rövid volt ahhoz, hogy oldalhossznyi magyarázó szöveggel elrontsuk. 

Annak is ajánlom, aki nem olvasta az előzményeket. Csúcsszuper egy könyv!

Összegzés:

Read More

Mészáros Dorka: Én vagy senki

Könyvadatok:

Kiadó: Tilos az Á Könyvek

Oldalszám: 288 oldal

Téma: ifjúsági, krimi

Sorozat: -

Kiadás éve: 2016

Megrendelhető: Pagony

Fülszöveg:

2014 nyarán tizenegy kamasz titokzatos üzenetet kap, amelyben ennyi áll: 7-11. Eleinte csak zaklatásnak vélik a dolgot, július tizenegyedikén azonban valaki megpróbálja megmérgezni őket: hárman meghalnak, egyikük zárt osztályra kerül. Heten maradnak. Pont egy évvel később ismét megindulnak az üzenetek: 7-11. Az életben maradt négy fiú és három lány úgy dönt, saját kezébe veszi a nyomozást, hogy kiderüljön, ki vadászik rájuk. A hét kamasznak meg kell tanulnia elfogadni egymást, és feldolgozni a fájdalmas múltat, hogy a rejtélyes gyilkos nyomára bukkanjanak, mielőtt túl késő lesz. Mert az idő egyre fogy: kevesebb mint egy hónapjuk maradt…

Véleményem:

Tisztázzunk valamit az elején! Ezzel az értékeléssel nem az a célom, hogy másokat megbántsak. Egyszerűen csak a saját véleményemet írtam le.

A krimik megítélése gyakran attól függ, hogy az olvasó hol, mikor és miért találja ki egy kulcsfontosságú figura, a tettes személyét. Nagyon sok regény itt bukik el. Mészáros Dorka azonban profi szinten, még esélyt sem add arra, hogy ez megtörténjen. Saját bevallása szerint a regény írás közben váltott tettest. Igen jól olvastátok! A felénél! 

Ebből fakadóan a szálak teljesen össze vannak kuszálva, az olvasó agyában kész káosz uralkodik, és a végén még maga az író sem tud hiteles indítékkal szolgálni.

A könyvben pár helyen fellelhető logikai vagy esztétikai hiba. 

Sok olyan dologgal foglalkozik, ami a tinédzserek átlagos és mindennapi problémáihoz tartozik hozzá. Nem csak a homoszexualitás, a megszállottság, a kirekesztettség, a trauma feldolgozását foglalja össze. Azonban ez mind megtalálható sokkal részletesebben más ennél sokkal jobb regényekben is. 

Ami rettentően idegesített az a szleng és a becenevek indokolatlan használata. Ez is úgy hat, mintha az írónő kicsit külföldivé akarta volna tenni a regényt. Értem én, hogy a szándék az volt, hogy a fiatalabb korosztály számára is érdekes legyen. Nálam ezzel csak a töredezettséget érte el. Ha minden egyes idegesítő szónál letettem volna a könyvet a kezemből, akkor soha nem értem volna a végére.

Nagyon zavaró, hogy a történet elméletileg Magyarországon játszódik, de az olvasó mégsem tudja igazán ehhez az országhoz kapcsolni. Egyszerűen olyan, mintha egy kis faluba az amerikai sztenderdeket próbálná bezsúfolni. Ki hallott már olyanról, hogy a "legmenőbb" iskolások minden hétvégén hatalmas nagy tengerparti (!) bulikat szervez, hogy aztán a temetőben drogdílerek elől futkorásszon? 

Egyszerűbben: minden végletekig menően el van túlozva. Ami nem is lenne baj, ha elhagyná a magyar tulajdonnevek és főnevek használatát. Így olyan, mint egy amerikai regény nagyon rossz magyar nyelvre fordított változata. 

Összegzés:

Read More

Lackfi János: Milyenek ​a magyarok?

Könyvadatok:

Kiadó: Helikon

Oldalszám: 136 oldal

Téma: humor

Sorozat: Milyenek a magyarok? 1.rész

Kiadás éve: 2012

Megrendelhető: Bookline

Fülszöveg:

Milyenek is a magyarok? Kevés beszédű, magányos cowboyok és kocsmai hencegők. Lepedőakrobaták és sámlin reszkető Gedeon bácsik. Hátrafelé nyilazók és cekkerben bontott csirkét cipelők. Alkoholisták. Dehogy alkoholisták, csak megisszák a magukét. Folyton panaszkodók és forrófejűek. Pacalevők és pizzafalók. Asztalsarkon búsongók, akik párszor az asztalra csaptak, és beleremegett a történelem. Valamikor nagyon tudtak focizni, most nagyon tudnak rá emlékezni. Ha meg akartak halni, mindig lerántottak magukkal egy törököt is. Ez az útikönyv elkalauzol a földönkívüliek ismerős birodalmába, kiderül belőle, hol húzódik a belga-magyar határ, kitalálták-e a magyarok az ideális társadalmat, igaz-e, hogy minden magyar tud atombombát gyártani és lóháton állva hatos fogatot hajtani.

Véleményem:

Lackfi János nevével nem most találkoztam először, és nem is utoljára. Ugyanis az ő szerzeményeit, munkásságát, életét kaptunk meg az egyik magyar érettségi szóbeli tételnek. Tehát már lassan 3 és fél éve hetente legalább egyszer meg kell néznem pár Lackfi-féle mémemet jeles költőikről, amit a tanárom posztol ki a közösségi média felületére. Aki nem tudja, hogy miről beszélek, annak itt egy kis ízelítő:

Valójában pont azt kaptam, amire számítottam. Néhol humoros, néhol gúnyos, néhol bántó és néhol vicces olvasmányt, akkor, hogy minket magyarokat hogyan látnak mások. Sok igazság volt benne, de legtöbbször csak egy-egy rossz tulajdonságot próbált meg felnagyítani. Kedvenc idézetem a következő párbeszéd a könyvből: 

"A magyar ember alkoholfogyasztási szokásairól a legpontosabb értesüléssel talán egy közismert vicc szolgálhat. 

Lemegy a televízió stábja egy kis faluba, és betérnek egy paraszt bácsi háza tájára. Beáll a kamera, forog a hang, kérdezi a riporter: 

– Jóska bácsi, kérem, a fővárosi nézők roppant kíváncsiak, hogy zajlik az élet itt vidéken. Elmesélné nekünk egy átlagos napját? 

– Hogyne, kérem szépen. Aszongya, hogy felkelek reggel ötkor, felhajtok egy kupica szilvát… 

– Állj, állj, állj, leállunk – hadonászik kétségbeesetten a riporter. – Jóska bátyám, mit gondolnának magukról a városiak, ha megtudnák, hogy már kora reggel alkoholizálnak? Mondja inkább azt helyette, hogy olvas valamit. Rendben? 

– Rendben. Szóval, akkor reggel felkelek, átfutok gyorsan egy újságcikket. Reggeli mellé aztán átböngészem a napilapot. Kiengedem a jószágot, kimegyek dolgozni a mezőre, viszek magammal egy könyvet is, néha belekukkantok egy kicsit. Ebéd mellé elolvasok még egy fejezetet, aztán délután tevékenykedem a műhelyben, közben átlapozgatok egy magazint. Vacsoránál óvatosan átböngészek pár oldalt, utána meg átmegyek a könyvtárba, és együtt olvasunk a fiúkkal. A könyvtár aztán tízkor bezár, de mi átmegyünk még egy kicsit a Pistához, annak van otthon nyomdája. 

Egyszóval magyar földön éjjel-nappal nagy az általános műveltség."

Én élveztem. Nem egy hosszú olvasmány, de jókat lehet rajta kacagni. Nem kell véresen komolyan venni minden egyes szavát. 

Őszintén szólva voltak olyan részek, amikben magamra ismertem. Voltak benne szituációk, párbeszédek, amik egy az egyben lejátszódnak akár a mindennapjainkban. Igen, mi magyarok a lépcsőházban idős nénikkel beszélgetünk, szeretjük a zsíros ételeket, a pálinkát, és büszkék vagyunk honfitársainkra. 

Az egy pont levonás azért van, mert néhol túl erőltetettnek éreztem. Tudjátok, néha a jóból is megárt a sok. 

Összegzés:

Read More