Natascha Kampusch: 3096 nap

Fülszöveg:

A tízesztendős Natascha Kampuscht 1998. március 2-án az iskolába vezető úton elrabolta az akkor harmincöt éves egykori híradás-technikus, Wolfgang Priklopil. Nyolc és fél éven át tartotta fogságban a Bécs környéki házában berendezett pinceodúban. Az időközben felnőtt lánnyá serdült Nataschának 2006. augusztus 23-án sikerült megszöknie. A fogságban töltött 3096 nap története ez a könyv – ám nem pusztán eseménytörténet, hanem elsősorban lebilincselő elemzése egy meghökkentő és a mai napig megmagyarázhatatlan bűntettnek.

A letehetetlenül izgalmas kötet lapjain egy erős, öntudatos, kíméletlenül tárgyilagos és minden öncsalástól mentes fiatal nő portréja bontakozik ki. Furcsa és szívbemarkolóan felemelő nevelődési regény ez, amelyben Natascha megmutatja, hogy az iszonyatos körülmények között is képes volt felnevelni önmagát és felkészülni a felnőtt életre.

Véleményem:

Nekem először nagyon furcsa volt, hogy ennyire összeszedetten tudott beszélni a dolgokról. Aztán rájöttem, hogy ezt a könyvet nem csak Natascha írta. Rengeteg szerkesztő, pszichológus és egyéb tanácsadó segíthette a munkájában. Ez néhol előny, néhol hátrány. Voltak olyan részek, ahol hallottam a kétségbeesett nő hangját. Valahol ezt elnyomta a szerkesztés.

Felnézek Nataschara. Mindezek, és még számtalan dolog ellenére, ő képes volt erős maradni. Persze soha nem tapasztaltam még hasonlót és nagyon remélem, hogy SOHA SENKI NEM FOG hasonlót átélni. Olvasni is szörnyű volt. 

A bántalmazásokból sok minden kimarad. Néhány dolgot óvatosan próbál a tudtunkra adni. Ilyen például a veréseken túli erőszak. Nem mondja ki, de végig ott van a levegőben. Szerintem ha pontosan leírná, akkor kevésbé lenne megrendítő. Persze megértettem Natascha magyarázatát is: ez a magánszférájának az a darabja, amit meg akart tartani magának. 

Értékelésem:

Nem dolgom, hogy mint irodalmi műt megítéljem ezt a könyvet. Nem dolgom, hogy az események vagy a leírtak felett ítélkezzek, és nem is akarom. Ezért ez a rész itt most üres marad. 

Read More

Agatha Christie #9

"2016-ban elhatároztam, hogy minden hónapban legalább egy AC könyvet kiolvasok. Szeptemberben ismét egy Poirot könyv volt terítéken: a Halál a Níluson."

Könyvadatok:

Kiadó: Európa

Oldalszám: 368 oldal

Téma: krimi

Sorozat: -

Kiadás éve: 2012

Fülszöveg:

Ki irigyelhette szépségét, gazdagságát, boldogságát? Mindenki. Kinék lehetett több-kevesebb oka a gyilkosság – sőt gyilkosságsorozat elkövetésére? A hajón szinte mindenkinek. S ha már Ergyiptomban, régészeti leletek felkeresésére indult útnak gazdag utasaival a hajó, a „véletlenül” fedélzetén tartózkodó Poirot is régészeti módszerekkel kezd a bűntény felderítéséhez: először minden zavaró, fölösleges elemet eltávolít, aztán minden kétséget kizáróan bebizonyítja, hogy az a gyilkos, akire (természetesen) a legkevésbé sem gyanakodhatunk.

Véleményem:

Nagyon kellemes, egyáltalán nem megrázó krimi. Nincs benne olyan őrületesen sok csavar. Számomra teljesen érthető volt az egész felvezetés, tárgyalás és befejezés is. Teljesen logikus felépítésű és abszolút átlátható, mégis izgalmas történet.
Van eleje, van közepe és van vége, nem úgy mint sok mai kriminek nevezett szennynek. 

Nagyon jól átgondolt és élvezhető regény. Az elejét nagyon szerettem olvasni. Itt nem a gyilkosságon, hanem az utazáson és a szép tájakon van a hangsúly. Hercule Poirot is egy kicsit a háttérbe szorult. Csak néha szólalt meg. Akkor is csak egy "Igen, biztosan így történhetett"-et hallhattunk tőle. 

A helyszínválasztás számomra különösen kedves volt. Akárcsak A barna ruhás férfi-ban, itt is teljesen felvillanyozódtam attól, hogy kikeveredtünk Angliából és elhagytuk az európai országokat is. Nekem az összes AC regény közül ennek a leírásai tetszettek a legjobban. 

[SPOILER]
Kicsit hasonlított az előző hónapban olvasott Nyaraló gyilkosok című könyvhöz. Annak a könyvnek a sorai mélyen az eszembe vésődtek, így kicsit könnyebb volt kitalálnom a tettes(ek) kilétét. 

[SPOILER VÉGE]

Rendkívül színes szereplőgárda sorakozik fel a könyv lapjai között. Minden egyes ember külön személyiség, külön vágyakkal és álmokkal és legtöbben legszívesebben az összes sort maguknak követelnék.

Tényleg nagyon tetszett minden. Az értékéből még az sem von le, hogy kitaláltam a gyilkos személyét.

MÉG VALAMI!: CSAK ANNAK AJÁNLOM, AKI OLVASTA AZ ORIENT EXPRESSZET, ugyanis ebben a könyvben van egy kulcs az előző ügy megfejtéséhez.

Értékelés:

TÖBBI ÉRTÉKELÉS:

szeptember:

Halál a Níluson

augusztus:

Nyaraló gyilkosok

július:A barna ruhás férfi


április:Az Ackroyd-gyilkosság

június:

A kutya se látta

május: 

#1: Gyilkosság meghirdetve

#2: Három vak egér

február:

Nyílt kártyákkal

január: 

Miért nem szóltak Evansnak?

Read More

A nap bloggere voltam #1

Ezúton szeretném megköszönni a csodás csapatnak a csodálatos kérdéseket! Élmény volt rájuk válaszolni! :)

Mi ez?:

A Magyar Bloggerek és Blogkedvelők Közössége nevű Facebook csapatban fut a Nap Bloggere játék, mely keretein belül a többi blogger kérdéseket tett fel, én pedig egy bejegyzés formájában megpróbáltam válaszolni nekik.

Hujber Zsuzsanna  kérdezte: Honnan/miből/kitől ered nálad az olvasás szeretete?
Válaszom: A szűk családi körben szinte senki sem akkora nagy könyvmoly, mint én. Apum és anyum évente jó ha egy-két regényt elolvas, jobban szeretik a verseket, de már pár évtizede nem vettek új könyvet maguknak.
A meséket mindig szerettem, olvasni viszont csak 8-9 évesen tanultam meg rendesen.
2008-ban aztán megjelent az Alkonyat című film, amit az iskolában is megnéztünk. Ezt aztán megemlítettem a szomszédnőnek, aki felajánlotta, hogy kölcsönadja a könyvet. Valahol itt kezdődött az egész, na meg akkor, amikor 2014-ben ráleltem a moly.hu-ra. 

Fónagyné Huszágh Anett  kérdezte: Mi az a tíz könyv amit Szerinted el kell olvasni mindenképp?
Válaszom: Megpróbáltam mindenféle műfajból szemezgetni és az én kedvenceimet leírni :)
1, Arthur Golden: Egy gésa emlékiratai (életrajz egy gésáról)
2, Rick Riordan: A villámtolvaj (fantasy és a görög mitológia alapjai)
3, Agatha Christie: Tíz kicsi néger (a legjobb krimi, amit valaha papírra vetettek)
4, Jane Austen: Büszkeség és balítélet (egy klasszikus, ami cseppet sem unalmas)
5, Imre Viktória Anna: Kísértés Rt. (egy humoros, kortárs fantasy)
6, Böszörményi Gyula: Leányrablás Budapesten (történelmi krimi az 1900-as évek Budapestjéről)
7, Lois Lowry Az ​emlékek őre (az újfajta disztópiák alapja)
8, C. S. Lewis: Narnia Krónikái sorozat (na jó, ez is fantasy, de kihagyhatatlan) 
9, Stephen King: Sorvadj ​el! (horror)
10, Lauren Oliver: Mielőtt ​elmegyek (az írónő egyik legjobb könyve; ifjúsági és romantikus)

Mészáros András kérdezte: Eddigi olvasmányaid közül melyik volt a legjobb és a legrosszabb és miért?
Válaszom: Szerintem ez attól is függ, hogy akkor éppen milyen hangulatom volt. Az biztos, hogy Abbi Glines: A Vincent fiúk sorozatát legszívesebben elfelejteném. Valamint, hogy magyar példát mondjak: Arthur Madsen "könyve" sem volt a kedvencem.

Mészáros András kérdezte: Mit szólsz ahhoz a taktikámhoz, hogy a könyvtárban mindig olyan szerzőket keresek, akikről még nem hallottam?
Válaszom: Én pont az ellenkezőjét teszem, de ettől még egy nagyon jó technika! Az biztos, hogy nagyon jót és nagyon rosszat is ki lehet fogni, de legalább nem fogsz csalódni. 

Nóra Földvárszki  kérdezte:Melyik a kedvenc műfajod?
Válaszom: Ez fogós kérdés. Mindenféle műfajban szoktam olvasni, mert így több féle szerzőt és könyvet megismerhetek. Minden műfajban vannak jobb és rosszabb könyvek is. Inkább azt mondanám, hogy néha jól esik egy strandkönyv vagy egy krimi vagy bármi más, amit már régóta olvastam és tudom, hogy szükségem lenne rá. 


Hujber Zsuzsanna  kérdezte: Mi volt a legmegrázóbb olvasmányélményed?
Válaszom: George Orwell Állatfarmja. Egyszerűen annyira meg tudtam érteni a szerző mögöttes gondolatát. Ez volt az első alkalom, amikor a történelemórán tanult dolgokat önállóan hozzá tudtam rendelni egy regényhez. Emellett megrázott és fel is nyitotta a szememet. 

Nagy Tünde kérdezte: Mi alapján választasz könyvet?Válaszom: Megnézem, hogy milyen könyveim vannak itthon vagy a könyvtárban :D Komolyabbra fordítva a szót: borító, szerző és a molyos értékelések alapján. 

Mészáros András kérdezte:  Láttam a blogban, hogy még nagyon fiatal vagy. Mit gondolsz a kötelező olvasmányokról? Kell-e egyáltalán ilyesmi? Van-e olyan, amit szívesen olvastál? (És olyan, amit nem?) Te mit tennél kötelezővé, ami még nem az?
Válaszom: Korábban írtam már erről egy bejegyzést. Röviden: Van értelmük, kellenek is, de nagyon sokszor nem a diákok korának megfelelő könyveket adnak a kezükbe. Szent Péter esernyőjét, Tanár Úr kéremet, Abigélt, Állatfarmot, Kafka Átváltozását, Öreg halász és a tengert szívesen olvastam. Én sok mindent tennék a rosszak helyére más kötelezőket, hogy a diákok több modernebb művet olvassanak. 


Bandita Kezem Nyomán kérdezte:Hogyan tanultál meg olvasni? Mi volt az első emléked erről a dologról?
Válaszom: Már említettem, hogy nagyon nehezen tanultam meg olvasni. Kiskoromban nagyon gyűlöltem ezt az elfoglaltságot, mert a kötelező tanulással azonosítottam.
Az első emlékem, amikor bementem az elsős nyelvtanórára és leiratatták velem az a betűt :D

Itt a vége az első résznek. A következő bejegyzést a többi kérdés-válasszal a héten még hozom. 

Legyen Szép hetetek! 

Read More