2016. május 31., kedd

Lois Lowry: Az emlékek őre *Mini-könyvklub 4*


Fülszöveg:
A 12 éves Jonas olyan világban él, melyben nincs igazságtalanság, éhezés, erőszak, nincsenek kábítószerek, a családok életében is teljes a harmónia. Ezt a tökéletesnek tűnő világot a bölcsek tanácsa vezeti. Ők azok is, akik a tizenkettedik évüket betöltött fiúk és lányok egész életre szóló pályáját kijelölik egy évente megrendezett ceremónián. Történetünk hősét valami egészen egyedi feladatra tartják alkalmasnak. Miközben egy különös öregember felkészíti őt hivatása betöltésére, Jonas előtt feltárul, milyen titkok lapulnak az őt körülvevő világ békéje mögött. A fiú vakmerő tettre szánja el magát… 

Véleményem:
Be kell vallanom valamit: amikor megláttam, hogy a Mini-könyvklub keretein belül megint sci-fi-t és disztópiát fogunk olvasni, kisebb szívrohamot kaptam. Ugyanis ebből a két műfajból az elmúlt időben sikerült olyan sok könyvet elolvasnom, hogy finoman szólva: torkig vagyok a "jobbnál jobb" ötletekkel és az önjelölt írópalántákkal.
Nehezen vettem rá magamat, hogy belekezdjek a májusi könyvükben, de annál gyorsabban kiolvastam. Összesen fél éjszakát vett igénybe, ami már magában elegendő, hogy igazoljam: rendkívül izgalmas! 

Én már megszoktam, hogy furcsa esetleg bizarr világban találom magamat, de ez egészen máshogy alakult, ahogyan én azt eredetileg elképzeltem. Először egy teljesen átlagos képpel kezdődik, majd folyamatosan mélyülünk bele a világába. Kiderül, hogy ebben az antiutópiában minden ellentéte a hétköznapinak. Nincsenek színek, domborzatok és komolyabb kapcsolatok az emberek között.
Majd eljön az a pont, amikor felmerül a kérdés: Vajon tényleg annyira különbözik ez a világ a miénktől? Valójában hol van a határ a mi és a könyv béli élet között?

Valami mégis hiányzott. És itt nem arra a pár oldalra gondolok, ami teljes egésszé tenné ezt a történetet. Nem, szerintem ez a történet itt és most így tökéletesen lezárt. Én arról beszélek, hogy egyáltalán nem sikerült meglepnie. Pedig jók a szereplők, jó a történet, a kitalált világ és rendkívüli a mondanivalója. Azonban nekem nem teljesen jött át az üzenet, nem okozott nagyobb megdöbbenést.

Többen felvetették, hogy akár kötelezőnek is ajánlanák ezt a könyvet a fiatal iskolások számára. Ezzel teljes mértékben egyetértek! 14-15 éves kor felé közeledve minden gyereknek jót tenne egy kis Lois Lowry. Ennek nagyon egyszerű oka van: általános érvényű kérdéseket fogalmaz meg. Szerintem azonban mindenki saját dolga, hogy eldöntse: kapott e megfelelő és elegendő választ vagy tovább kell kutatnia.  


Rövid? Igen, nagyon rövid. Viszont! Van folytatása. Amit én nagy valószínűséggel nem fogok olvasni. Szerintem ebben a 240 oldalban benne volt minden, amit kérhettünk: megragadó, elgondolkoztató, érdekfeszítő és az ember lelkét érinti meg. 



Értékelés:

2016. május 28., szombat

Agatha Christie #5


"2016-ban elhatároztam, hogy minden hónapban legalább egy AC könyvet kiolvasok. Mivel a márciusi olvasás kimaradt, így májusban iktattam be egy plusz olvasást. A mostani könyv címe: Három vak egér"

Fülszöveg:
"Egy zimankós téli napon kis vendégfogadó nyílik az isten háta mögött, ahová, csodák csodája, egymás után érkeznek a vendégek: a kócos, vörös hajú, epezöld kockás nyakkendőt viselő, kaján vigyorú walesi fiatalember, Christopher Wren; az agresszív, parancsoláshoz szokott és a kákán is csomót kereső, zord külsejű Mrs. Boyle; a katonás eleganciájú, keménykötésű, magáról semmit el nem áruló Metcalf őrnagy; és a pipiskedő, a hölgyeket szatír módjára vizslató külföldi, Mr. Paravicini. 
A panziót vezető újdonsült házaspár, Giles és Molly Davis a nagy munka közepette tán észre sem veszi, milyen különös alakok szálltak meg náluk. 
Azután az intézményt egy hatalmas hóvihar a szó szoros értelmében elvágja a külvilágtól. 
Ám az aggodalom akkor hág a tetőfokára, amikor a rendőrség síelni tudó embere mégis eljut a Monkswell-vendégházba. Az ifjú Trotter őrmester ugyanis azért tette meg ezt az emberpróbáló utat, hogy beszámoljon az egybegyűlteknek a két napja, Londonban történt gyilkosságról, s hogy közölje velük, a tettes itt van közöttük, és újból ölni készül…"

Vélemény:
Agathanak megint sikerült meglepnie! És most nem csak azért, mert annyira tapasztalatlan lennék a krimi világában. Nem számítottam rá, hogy egy ilyen kis regény ilyen jó tud lenni. 

Egy jó könyvhöz három dolog kell: kreativitás, tudás és szerencse. Ennek a történetnek már a keletkezése is egy érdekes eseményhez köthető. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy angol király, akinek az anyukája születésnapjára egyet kívánt: Valami jót Agatha Christietől. Így született meg a Három vak egér, ismertebb nevén az Egérfogó.

Ennél a könyvnél ki sem próbáltam találni ki a gyilkos. Hagytam, hogy az írónő az orromnál fogva vezessen. Azonban még így is izgalmas maradt az egész történet! Lehet, hogy csapdába csalt, de élveztem, hogy sohasem lehettem biztos a dolgomban, mindig volt valami fordulat, csavar és mindezt 130 oldalban!

Mit mondhatnék még? Olvassátok! Agathanak nagyon egyedi stílusa van, amit nem lehet nem szeretni. 


Értékelés:




A Többi értékelés:
június:


május: 
#1: Gyilkosság meghirdetve
#2: Három vak egér

március:
-

február:

január: 

2016. május 25., szerda

Szabó Magda: Für Elise


Fülszöveg:
Szabó Magda elmúlt nyolcvanéves, amikor lánytestvére született: írt magának egyet. Mert bár a Für Elise önéletrajzi ihletésű mű, a regénybeli fogadott testvér, Bogdán Cecília korábban ismeretlen volt az olvasók előtt. Az író talán gyerekkori barátnőjét mintázta meg Cili alakjában, talán önmagát.
Cili trianoni árva, Zentáról származik, az árvaházból kerül Debrecenbe, négyévesen fogadja be új családja. Ő a bájos, szeretnivaló szőke gyermek, akit minden bajtól óvnak, akit dédelgetnek ismerősök, ismeretlenek és a tanárai is.
Magdolna okos, művelt már kisgyerekkorában is. Esti meseként bibliai történeteket hallgat édesapjától, még iskolába sem jár, de már latinul veszekszik nagybátyjával. Szülei nem korlátozzák, nem nevelik, csak civilizálják. Nyelveket tanul, olvas és ír, képzelete szárnyal, olyan szabálytalan voltam, mint maga a szabálytalanság, már akkor kilóg a sorból.


Véleményem:
Én azt tartom, hogy nincs rossz önéletrajz, Vannak jól megírtak és vannak olyanok, amik nem nyerik el az olvasó tetszését ilyen-olyan okokból kifolyólag. Szabó Magda Für Elise az előbbi kategóriába tartozik. Az írónő 85. születésnapján jelent meg és eredetileg kétkötetes lett volna. Mivel a második kötet megírására nem került sor ezért a történet nem kerek egész, nincs lezárva.

Egyszerűen beszippantott és addig nem eresztett amíg az utolsó mondat végére nem jutottam. Elgondolkodtató, megrázó és őszinte annak ellenére, hogy a főszereplő, Cili fiktív alak. Annyi érzést váltott ki belőlem, hogy szinte lehetetlen lenne leírni az összeset. Leginkább egy szivárványhoz tudnám hasonlítani, ahol az átmenetek elmosódnak.

Kicsit bajban voltam, amikor el kellett döntenem, hogy ki a főszereplő. Ugyanis sem Cilit sem pedig Magdolnát nem tudom kiemelni. Mind kettőjükről szól a történet mégis azt éreztem, hogy az előbbi lánynak több szerepet kellett volna kapnia. Kettejük története összefonódik, de mivel csak az utóbbi szemszögéből láttam a történetet, ezért valahogy mégis hiányérzetem van.

Az igazság, hogy rengeteget lehetne beszélni erről a könyvről. Elmondhatnám azt, hogy miről szól, hogy kik a fontosabb szereplők, hogy mit éreztem akkor amikor olvastam. Azonban szilárd meggyőződésem, hogy ezt a könyvet mindenkinek magának kell felfedezni és eldöntenie, hogy az olvasottakat hogyan tudja értelmezni a saját görög sorstragédiában. 

Ajánlom:

Annak, aki legalább már 2-3 könyvet olvasott az írónőtől és tetszett a stílusa, és nem fog megbántódni azon, hogy nem klasszikus értelemben vett önéletrajzot kap. Egyébként: MINDENKINEK. 

Értékelés:


2016. május 22., vasárnap

Agatha Christie #4

"2016-ban elhatároztam, hogy minden hónapban legalább egy AC könyvet kiolvasok. Ezekről a könyvekről az adott hónap 22. napján olvashatjátok az értékelésemet. Májusban egy Miss Marple történetet, a Gyilkosság meghirdetve című könyvet választottam."


Fülszöveg:
„Ezúton tudatjuk, hogy október 29-én, pénteken du. fél hétkor a Little Paddocksban gyilkosság lesz elkövetve. Minden külön értesítés helyett.”
Ezzel az újsághírrel indul a Gyilkosság meghirdetve, Agatha Christie hat legjobb regényének egyike, amellyel a Magvető Könyvkiadó az írónő születésének 100. évfordulójáról emlékezik meg.

Vélemény:
Ezen a történeten kívül egyetlen egy Miss Marple-t olvastam, de azok után én sokkal többre számítottam: vártam, hogy izgalmas legyen, hogy az öreglány sokat szerepeljen benne és nagy csattanóra számítottam. Izgalmas volt? Tagadhatatlan. Viszont a másik kettő elvárásnak nem igazán tudott megfelelni.

Az alap sztori itt is zseniális: valaki meghirdeti a gyilkosságot. Kit ne hozna lázba csupán a téma vagy akár a cím egyből? Az írónő azonban további izgalmakat tartogat nekünk. A nyomozás során kiderül, hogy az eset mégsem olyan ártatlan és egyszerű, mint amilyennek hinnénk. Jól felépített és furfangos a történet mesélés. Amikor az olvasó azt hinné, hogy most már mindenre tudja a megoldást, akkor kiderül, hogy nem egészen úgy van az, ahogyan gondolja.

Ami nagyon tetszett, hogy már az elején ott vannak azok az apró utalások, amik segítségével akár ki is találhatjuk mi történt pontosan. Azonban ezek úgy el vannak rejtve, hogy még az igazán szemfüles olvasónak is belefájdul a feje, amikor próbálja őket kibogozni. Szerencsére segítségünkre volt Miss Marple, aki öregasszony lévén kötöget és élvezi a hosszú sétákat, de közben mindenkit és mindent megfigyel. Kicsit sajnáltam, hogy viszonylag kevés oldalt szentelt Agatha neki. Néhol fel-fel tűnik, hogy aztán leleplezze a csalókat és a gyilkost is.

Mert mindenkinek van titkolnivalója. Rengeteg kérdés vetődik fel, mind a nyomozás elején, mind a nyomozás közben és csak gyűlnek, gyűlnek. Az ember azt hiszi sohasem lesz vége. Rengeteg szereplőnk és rejtélyünk van. És szinte az egész szomszédság előéletére 272 oldalon belül kell fényt derítenünk. Igazi kihívás! 

Mégis miért mondtam, hogy a nagy csattanó elmaradt? Mert előre kitaláltam mi történt. Nem mondom, hogy nem volt jó a lezárás, mert rettentően izgalmas és eseménydús történéseknek lehettem tanúja. Mégsem érzem úgy, hogy megérdemelné a max. pontot. 

Értékelés:


A Többi értékelés:
június:


május: 
#1: Gyilkosság meghirdetve

március:
-

február:

január: 

2016. május 16., hétfő

Jamie McGuire: Gyönyörű tévedés


Fülszöveg:
A függetlenségét szenvedélyesen védelmező Camille Camlin, becenevén Cami boldogan hagyta a háta mögött a gyermekkorát, mielőtt az véget ért volna. Dolgozik, amióta megszerezte a jogosítványt, és a főiskola első éve óta albérletben lakik. Most a Red Doorban pultos, és a munkán meg főiskolai óráin kívül nincs másra ideje. Trenton Maddox az Eastern Állami Egyetem koronázatlan királya volt, aki már középiskolásként egyetemista lányokkal járt. A barátai irigyelték, a nők be akarták törni, de miután egy tragikus baleset fenekestől felforgatta az életét, Trenton otthagyta az egyetemet, hogy megbirkózzon iszonyatos lelkifurdalásával. 
Tizennyolc hónappal később Trenton otthon lakik özvegy édesapjával és egy helyi tetováló szalonban vállal munkát, hogy fizetni tudja a számlákat. Amikor már azt hiszi, hogy az élet visszazökkent a megszokott kerékvágásba, a szeme megakad a Red Doorban egyedül üldögélő Camin. 
A lány hisz abban, hogy sikerül szigorúan plátói szinten tartania a Trentonhoz fűződő friss barátságát. De amikor egy Maddox fiú szerelmes lesz, az örökre szól – még akkor is, ha esetleg Cami miatt hullik szét a már így is szétforgácsolódott családja.

Véleményem:
Huh! Mit ne mondjak! Nehéz szülés volt, de jelentem: KÉSZ! Elolvastam! Végig szenvedtem rajta magamat és most itt vagyok, hogy véleményt mondjak e remek műről!
A Gyönyörű sorcsapás sorozat befejeztével egy dolgot tudtam biztosan: Nekem kell Trenton története is!
Nyílt titok, hogy Travis és Abby csak az utolsó kiegészítő novellában kerültek csak közel a szívemhez, de a mellékszereplőkre és főként a Maddox családra már akkor nagyon kíváncsi voltam.

Sajnos hatalmas nagyot csalódtam az egészben.
Csak egy hajszál választ el attól, hogy ízekre szedjem szét az egész sztorit. 

A végén a nagy csavar engem nem nagyon tudott meglepne, ami lehet azért van mert túl sok krimit olvasok :DT.J.-nek már csak a monogramja is árulkodó volt!
Innentől kezdve az egész szituációra ferde szemmel tekintettem. Az elején abban a téves illúzióban ringattam magamat, hogy végre kapok egy normális, csavarok -és eszetlenségek nélküli könyvet Jamie McGuire-től, de nem így lett. 


Azért nem landolt még a kukában az egész könyv és az alapsorozat sem, mert mindig találtam legalább egy olyan szereplőt, aki miatt érdemes megtartanom az egészet. Hangsúlyozom:



NAGYON VEGYES ÉRZÉSEIM VANNAK!


Trentonban nem csalódtam. Hozta azt a formáját, amit megismertem és talán egy kicsit jobban belopta a szívembe magát ebben a történetben. Azt azért cáfolnám, hogy tipikus Maddox, mert ehhez csak egy összehasonlítható alanyom van, de abban egyetértek, hogy Travishez hasonlóan ő is küzd a hölgyért. Emellett megvan minden olyan tulajdonsága, ami szerethetővé teszi a karakterét. Vicces, odaadó, gondoskodó, megbocsájtó  és megfontoltabb mint a testvére. Tehát Travis keményebb és mégis lágyabb, simulékonyabb énjét kaptuk meg.
Ráadásul kaptunk hozzá egy igen aranyos - néhol már tényleg idegesítően cuki -, kislányt is. Mi kell még?
Térjünk át egy másik nagyon fontos szereplőre: Camille Camlin-re. A sztorit az ő szemszögéből követhetjük nyomon, amivel én teljesen ki voltam békülve. Ami kevésbé ment le a torkomon az maga a kis csaj hozzáállása bizonyos dolgokhoz. Rögtön egy szerelmi háromszöggel indított, amit én már az előző könyvekben sem szerettem. Ráadásul, hogy a dolgokat tetézze a legjobb barátnőjének is hasonló problémái voltak. Másrészt pedig nem igazán tudtam megérteni a hatalmas nagy pálfordulást, amikor egyik percről a másikra szembe ment az addigi elhatározásával miszerint neki sohasem lesz tetkója.
A mellékszereplőkből már megint nem kaptam eleget! Annyira jó lett volna egy kicsit több részt olvasni, amiben szerepel a cuki kis Olive vagy akárki aki a tetoválószalonban vagy a bárban dolgozik!
Amit még fontosnak tartok megemlíteni: a borzasztó nevek! Nekem már az alapszériában kiborult a bili, amikor mindenkinek a neve T-vel vagy A-val kezdődött. Most pedig kaptam egy csomó C betűs embert, akiket ha az életem múlna rajta sem tudnék megkülönböztetni.  


A borítóról:


Praktikusabb okokból én a magyar kiadás keménytáblás borítóját választottam. Ez itt az első kép :) A baj csak az, hogy utólag jöttem rá mennyire nem illik az egész könyv hangulatához. Ha feljebb néztek, akkor láthatjátok, hogy az idézet mellé is a szebbik kiadást tettem. Ami ugyan csak nem nyerte el tetszésemet, de a regény végén találtam arra utaló jelet, hogy miért pont a páva tollat választotta a tervező.
A 2. képen egy spanyol kiadás borítóját láthattok, ami először kicsit furcsának hathat, de még mindig jobban passzol az írónő előző sorozatának borítójához, ami a spanyol kiadásokat illeti. Én is hasonlót hoztam volna össze.
A következő az egyik kedvencem. Bár a háttér nem éppen a legszebb, de kalitka és a pillangók nagyon tetszenek.
A 4. kép, hasonlóan a 2.-hoz ugyancsak a főszereplő párost mutatja. Az olaszokat hasonló indokok motiválták, amikor kiadták az új sorozat első részét. Én a kettő közül ezt választanám és nem csak azért, mert olaszt tanulok :D.
A 5. kép nálam az abszolút favorit. Kötődik az előző borítókhoz, nem túl giccses, a színek is a helyükön vannak és nincs tele pávatollakkal! A franciák igazán kitettek magukért! ;)



Értékelés:





Travis története:
1. Jamie McGuire: Gyönyörű tévedés
2. Jamie McGuire: Gyönyörű megváltás - Thomas története
3. Jamie McGuire: Beautiful Sacrifice - Taylor története, magyarul nem jelent meg
4. Jamie McGuire: Beautiful Burn - Tyler története, magyarul nem jelent meg